Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel
Forrás: Szabad Föld | Szemlézés időpontja: 2020. július 11. 16:27
Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.
Erdély-szerte nyolcvan gyerekotthonban mintegy kétezer árva vagy félárva gyereket gondoz a Böjte Csaba ferences szerzetes által 1993-ban életre hívott dévai Szent Ferenc Alapítvány. A Kárpát-medencében Csaba testvérként ismert római katolikus pappal a majd' három évtizedes történetről beszélgettünk.
– Emlékszik, ki volt az első gyerek, akit befogadott?
– Az 1990-es évek elején történt: az esti szentmise előtt bejött hozzám egyik hívem egy kislánnyal, akit a pályaudvaron talált. Rákérdeztem, miért nem viszi haza, mire azt válaszolta, az ura elcsapja otthonról. Ott tűnődtünk, mi legyen a gyerekkel. Attól féltem, engem a püspököm csap el, ha befogadom a plébániára.
Elkezdődött a szentmise, az asszony beült a gyerekkel az első padba, a kislány rám vigyorgott. Olvastam az evangéliumot: aki a legkisebbek közül egyet is befogad, engem fogad be. Megjött a dilemmámra a válasz. Mise után odavittem a gyereket a szakácsnőhöz, aki elkezdett panaszkodni, hogy mennyire büdös. Mondtam, nem szagolgatni kell, hanem meg kell mosdatni.
Megfürösztötte, levágta a körmeit, tiszta ruhát adott rá és megfésülte. Olyan gyönyörű kislány lett, hogy öröm volt nézni. Nemsokára bekopogott egy másik asszony is nyolc hónapos kislányával. Hajléktalanok voltak, télen az állomáson fagyoskodtak. Kért, hogy hadd hagyja nálam a gyerekét, amíg lakást talál. Tíz év múlva jött érte…
– A püspöke mégsem csapta el…
– Amikor napról napra újabb gyerekek érkeztek, megalakítottuk a Szent Ferenc Alapítványt. Érsek atyának elmondtam, mennyire veszélyes munka, amit vállalok. Azért hoztuk létre az alapítványt, hogy ha botrány lesz, ne az egyházmegyén csapódjon le. Papként világiakkal dolgoztam egy világi alapítványban. A lehetséges kellemetlenségektől óvtam az egyházat, és ezt a feletteseim megértették.
– A kilencvenes években megrázó történetek keringtek a kommunista rendszerből átöröklött romániai árvaházakról. Hogyan tekintettek a hatóságok a dévai ferences kezdeményezésre?
– Törvényen kívüli állapot uralkodott a gyerekvédelemben, a magánalapon szerveződő gyermekotthonnak nem volt jogi háttere. Az intézeti gyereknevelés megmaradt állami monopóliumnak, közben a városokat ellepték a kallódó fiatalok. Különösen nálunk, a Zsil-völgyében, ahol a bányászat gyors leépülése miatt rengeteg bányászcsalád padlóra került.
A bányászok körében gyakori volt a sokgyerekes család, a munkanélkülivé vált szülők mérhetetlen szegénységbe kerültek. 1993-ban nyári tábort szerveztünk a ferences kolostorban; amikor letelt, mondtam, hogy haza lehet menni. Sokuknak már nem volt hova. Kórusban válaszolták, hogy szervezzünk egyéves tábort!
Egyre több gyerek jött, és nem küldtem el senkit.
Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.
Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.
Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.
Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:
a Szemle.hu csapata
Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot
Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket
Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból