Csapó Gábor: Akinek nálam szebb élete volt, az festi magát

Forrás: Nemzeti Sport Online | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 21. 09:20

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Mindent elért a vízben, ami elérhető, a Gyarmati Dezső-féle aranycsapat meghatározó pólósa volt, de ez – már megbocsásson érte – csak része Csapó Gábor hét évtizedének. Mindig történt vele, miatta valami, mint a tehetséges emberekkel általában. És persze rendre leszűrte a tanulságot, emlékei nem csupán érdekesek, továbbgondolásra is érdemesek. Nem beszélve arról, hogy nem fényezi magát, tudja – ki ő. Miközben úgy tartja: akinek nála szebb élete volt, az festi magát.

– Sűrű hét évtized áll ön mögött, olyannyira, hogy nem születésnapi interjút, szappanoperát igényel. Természetesen nem a tartalmat, hanem az epizódok hosszát illetően. A teljességet úgysem ölelhetjük fel, ezért menjünk tíz évenként.

– Legyen.

– Az első évtized, 1950-től hatvanig.

– Talán a legszebb tíz évem, tartalmas, sűrű. Ráadásul úgy érzem, egész életemben a gyermekkor ege borult fölém, ha kialudtam magam, mindig telis-tele energiával keltem fel, s úgy is indultam útnak a Bölöni György utcából.

– Szép utca, mindmáig az.     

– Budai úrigyerek voltam, ráadásul elkényeztetett. A Mama igazi wienerin, bécsi úrilány, legyen elég, hogy a dédnagyapjának ott az életnagyságú festménye Schönbrunnban, mérnök tábornok volt. Jellemző, hogy amikor tizenévesen az asztmája miatt egy méregdrága szentgotthárdi intézetbe került, azt hitte, kitört a forradalom, mert csak tizenkét személyes arany étkészlettel terítettek, ő huszonnégyeshez szokott. És az is jellemző, hogy a Rákosi-éra alatt bement az ávéhához, hogy lemondjon a meghívóról a bécsi újévi koncertre, addig ugyanis rendszeresen küldték neki. Nem félt ő semmitől, a Papa már inkább. És az is ő, hogy hiába a neveltetés, mindene volt a káposztás cvekedli.

– A Papa?

– Az apja állomásfőnök volt Kaposváron, ő pedig kihasználva az ingyenjegyet, tizennégy éves korától rendszeresen feljárt Pestre, s nem csupán azt tudta, melyik utca hol van, azt is, hogy melyik szobor melyik utcában. Érdekes, honnan jön az igény egy kaposvári úgymond parasztgyereknek, hogy könyvből megtanulja Budapestet.

– Azt mondta, elkényeztették.     

– Ami nem jelenti azt, hogy vattába csomagoltak volna. Kétségtelen, a Mama hihetetlen szinten volt elfogult velem, de ez nem akadályozta meg abban, hogy azért napi rendszerességgel kapjunk egy-egy pofont a bátyámmal. Hol azért, mert nem feküdtünk le délután, hol másért. Ma ebből ügy lenne, gyámhatóság, meg ki tudja, mi, nekünk természetes volt, imádtuk őt, és csak felnőttünk valahogy, szerintem eléggé rendesen. A Papa? Ötödik általánosig velem tanult, üvöltött, ha nem tudtam valamit azonnal megcsinálni, egy szicíliai család karthauzi szerzetesrend volt hozzánk képest. Később, amikor mondogatták, hogy figyeljünk, sorsdöntő a meccs, csak röhögtem, nem tudtam, mi az, hogy nyomás. Egyébként jogász volt, az anyagi dolgokban roppant ügyes, amikor rám mondták ezt, szintén csak mosolyogtam.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból