Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel
Forrás: Magyar Nemzet | Szemlézés időpontja: 2020. július 5. 09:42
Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.
Százból kilencvenen nem foglalkoznak azzal, hogy biztonságban van-e az adatuk, mondván, semmi titkolnivalójuk nincs. Nem gondolnak arra, hogy minden információ megszerezhető, miközben a közösségi médiában házi kedvencükről vagy gyermekükről, utazásukról teszik nyilvánossá a századik fotót. A „Nagy Testvér”, azaz a Facebook, a Google mindent tud rólunk, csakúgy, mint a legnagyobb árurendelő oldalak: az AliExpress, az Amazon vagy a YouTube, illetve a csevegő- és fotóprogramok.
Az elmúlt évtizedben nem az információáramlás mennyisége és nem is az információtároló kapacitásunk, hanem a másodpercenként elvégzett számítási műveletek növekedtek a leggyorsabban. Így van miből kinyerni az adatunkat, amelyet sokszor a tudtunk nélkül bocsátunk közszemlére. A felelőtlenséget bizonyítja az EU statisztikai hivatalának, az Eurostatnak a felmérése: az uniós polgárok harmada soha és semmilyen módon nem tiltotta, de még csak nem is korlátozta az okostelefonjára telepített programoknak az általuk kért adatokhoz való teljes hozzáférést. A magyar felhasználók valamivel az átlag alatt vannak, harminc százalékuk nem élt ezzel a lehetőséggel. Bár vannak kivételek, összességében látszik: az egykori szocialista országokban lényegesen kisebb a polgárok adatvédelmi tudatossága. Az, hogy a csehek 67 százaléka egyáltalán nem foglalkozik a kérdéssel, megdöbbentő.
Az adatkereskedelemre szakosodott cégeknél dolgoznak az adatbrókerek: régi mondás, hogy a titkosszolgálatok számára nincs olyan, hogy érdektelen adat, csak olyan, amelynek még nem találták meg a helyét, és ezzel így vannak a kereskedők is. Az e-mail-címek ma is kelendőek, de a krónikus betegségek is jól hoznak a konyhára, ha el kell adni a reklámokat.
Adódik a kérdés, miként lehetséges, hogy a Facebook, illetve a Google a köztudatban ingyenes, a legnagyobb közösségi oldal e cikk írásának az idején mégis 550 milliárd dollárt ér. A válasz egyszerű: valójában nem szociális élet, hanem gigászi kereskedelem folyik ebben a zsibvásárban. A birodalom az adatainkat adja el a hirdetőcégeknek, amelyek minden pénzt megadnak, hogy személyre szabottan bombázzanak ajánlataikkal, köszönhetően adatelemző munkatársaiknak. Egy-egy emberről – azaz a felhasználóról – szóló információ a brókereknél akár 60–240 dollárt is megérhet.
Ami az itthoni adatpiacot illeti, a legálisan beszerzett információ ára kétszáz forint körül alakul darabonként. Ezek összforgalma tavaly hazánkban elérhette a félmilliárdos összeget. Ennyit értünk meg a hirdetőknek, ennyit ér a digitális életünk.
Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.
Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.
Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.
Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:
a Szemle.hu csapata
Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot
Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket
Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból