Hogyan éljük túl, ha kirepül a gyerek?

Forrás: család.hu | Szemlézés időpontja: 2020. október 21. 15:21

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A család életében az egyik legfontosabb fordulópontnak számít, amikor a gyermek a saját lábára áll és végleg elköltözik otthonról. Hogyan viselik az új helyzetet az üres fészekben maradt szülők, mi segíthet nekik az elengedésben, és mi jelenti a legfőbb nehézséget az önálló, felnőtt életét kialakítani készülő fiatalnak? Erről beszélgettünk dr. Komlósi Piroska pszichológussal, családterapeutával.

Az elmúlt évek tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a fiatalok munkába állásának, önállóvá válásának és saját lábra állásának ideje egyre inkább kitolódik. A legfrissebb statisztikák szerint az európai átlaghoz képest is viszonylag későn repülnek ki a családi fészekből a fiatal felnőttek Magyarországon. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2005-ben a 18 és 34 év közötti fiatalok 50 százaléka élt közös háztartásban a szülőkkel, míg 2019-re ez a szám már 62 százalékra nőtt. Ezen belül a magyar férfiak átlagosan 28,5 évesen, a magyar nők pedig 25,8 évesen költöznek el otthonról.

Az esetek többségében a tanulással töltött idő meghosszabbodása, az anyagi, illetve megélhetési nehézségek vagy a munkalehetőség hiánya miatt él még a szülőkkel a “gyermek”. De szép számmal akadnak olyan fiatalok is, akik számára minden feltétel adott ahhoz, hogy külön költözzenek, ők azonban kényelemből mégis maradnak a szülői házban, és akár harmincon túl is élvezik a „mamahotel” teljes körű szolgáltatásait.

Nagy kihívás az anyagi függetlenség

A szakember szerint gyakran előfordul az is, hogy a fiatal felnőtt igyekszik ugyan a saját lábára állni, de a szülők segítsége nélkül ez nem megy.

– A pályakezdő fiatalok közül vannak, akik sokáig egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, ezért kénytelenek otthon lakni, míg mások friss diplomásként csöppenve a munka világába nem keresnek annyit, amennyiből el tudnák tartani magukat – magyarázza dr. Komlósi Piroska pszichológus, családterapeuta. – Ezért a szülők kötelességüknek érzik – és ez a saját „jó szülő-szerepük” megéléséhez is hozzátartozik –, hogy amíg tudnak, adnak. Sokaknál ez egy alaptétel, mint ahogy az is, hogy a szülők még idős, nyugdíjas korukban is minden erőfeszítést megtesznek, hogy anyagilag támogathassák a gyerekeiket.

– Vannak persze szülők, akik más lelki alkattal rendelkeznek, vagy akár más családi hagyományt követnek, és úgy gondolkodnak: „Nekem sem adtak a szüleim, engem is kiraktak, nekem sem kötelességem eltartanom a gyerekemet”. Tehát van a társadalomban egy másik viszonyulás is, amely szerint a fiatal felnőtt álljon meg a saját lábán, tanuljon, és tartsa el magát.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból