Hogyan lehet segíteni a bántalmazott gyerekeken?

Forrás: Kötőszó | Szemlézés időpontja: 2020. augusztus 8. 10:19

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Megdöbbentő számok és adatok szólnak a gyermekeket érintő bántalmazásokról és molesztálásokról. Felnőttként sokszor feldolgozhatatlan információk formájában szembesülünk arról, hogy egy-egy kisgyermek milyen szenvedésen megy keresztül. Arató Ágnes klinikai gyermekpszichológussal beszélgettünk a kiskorúakat érintő legsúlyosabb problémákról és azok kezeléséről, a szakma iránti elhivatottságról és a vallásos hozzáállásról.

- A pszichológia vagy a gyermekekkel való foglalkozás iránt kezdett el előbb érdeklődni?

- A kettő nálam szinte egy tőről indult, mindig is gyerekekkel szerettem volna foglalkozni. Olyan tíz-tizenegy éves lehettem, amikor megszülettek az iker unokaöcséim. Már akkor megfigyeltem, hogy kezdettől fogva mennyire különbözőek a fiúk. Lenyűgözött, hogy életük kezdetének első percétől egyszerre nevelkedtek, egy családban, ugyanazokkal a szülőkkel, mégis már csecsemőkorukban megmutatták, hogy mennyire különböző személyiségük van. Később rájöttem, hogy a családi környezet csak látszólag egyforma. A szülők minden gyermekükre máshogyan tekintenek, különbözőképpen állnak hozzájuk, és ez nagyban alakítja, formálja a kisgyermek személyiségét. Emellett a korban közel álló testvéreknek különbözőknek „kell” lenniük, önmagukat gyakran a másik ellenében határozzák meg, szinte tudatosan választanak két különböző utat. Hiszen annyira egyformák. Ha ugyanolyanok lennének belül is, hogyan határoznák meg magukat? Ezek a felismerések vezettek el odáig, hogy gyermekekkel foglalkozzak, ezt a munkát pedig nagyon szeretem. A gyermekpszichológiai munka során az összes korosztályra rálátunk, születésüktől fogva egészen tizennyolc éves korukig foglalkozunk a gyerekekkel.

- Az imént említette, hogy különbözőnek kell lennünk, pedig tinédzserkorban mindannyian ugyanazt a zenét szeretjük, ugyanúgy öltözködünk…

- A kamaszkor nagyon fontos és nehéz fejlődési állomás. A fiatal már nem gyermek, de még nem is felnőtt, sok furcsaságot, a felnőttek (és önmaga) szemében is érthetetlen dolgot művel. Felnőttként sokszor megmosolyogjuk a rajongásukat egy zenekarért, egy filmért vagy trendekért. Azonban a lelkesedést, szenvedélyt tisztelni kell. A kortársakkal való szoros összetartozás érzése, a közös célok, a közös identitás kialakítása által a serdülő átéli azt, hogy egy, a családjától független közösség része, amelyben nem a szülei gyermekeként van jelen, hanem új szerepeket, új felelősségeket vehet magára. Ez a tapasztalat mindennél fontosabb a független felnőtt élet felé való lépegetés útján, hiszen kamaszként önállósodnunk kell, és el kell válnunk a szülőktől. Ahogyan pedig távolodunk, úgy egyre fontosabb a kortárs közeg és az ehhez a közeghez való tartozás is.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból