Miért képtelenek beszélgetni a fületlen emberek?

Forrás: SZEMlélek értékmagazin | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 28. 19:08

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Az élet nagy kérdései közül némelyikre egyszerűbb a válasz, mint gondolnánk.

Kevés örömteli dolog van egy járványhelyzetben, de a veszélyek, nehézségek mellékhatásaként néha mégiscsak felbukkanhatnak pozitívumok. Az arcmaszk viselése például olyan elvileg magától értetődő dolgokra irányítja rá a figyelmünket, mint hogy akkor sem áll meg a világ forgása, ha időnként zárva tartjuk a szánkat, ahogy nem kevésbé fontos feltétele a legelterjedtebb maszkok viselésének, hogy legyen fülünk. Ahhoz illesztjük ugyanis a védőeszköz pántját.

Mindez rendkívül triviálisnak hat elméletben, a gyakorlat mégis azt igazolja, hogy kommunikációs lehetőségeink robbanásszerű kitágulását nem követte a társadalom részéről az eszköztár tudatos használata. Ha nem is mindenki, de

nagyon sok ember rendre csak mondja a magáét, ontja magából a szót, vagy terjeszti mások szóontását anélkül, hogy valódi befogadás előzné meg részéről a kiontott szavak továbbítását.

Eljutottunk oda – nem ma kezdődött a folyamat, de az aktuális állapot drámaian beszédes –, hogy kommunikációs értelemben rengeteg fületlen ember alkotja társadalmunkat. Ha egyáltalán kérdést tesznek fel, már az is irányított, a nyitottságot nélkülöző szándékú: "Ugye, hogy igazam van?" Az ilyen hozzáállás bezár, falat épít, kirekeszt, képtelenné tesz a párbeszédre.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból