„Most arra várok, hogy elvetéljek…” – Ha el kell engedni a babát

Forrás: Magyar Kurír | Szemlézés időpontja: 2021. január 19. 07:35

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Szendéné Kiss Nóra többgyermekes fiatal édesanya, akinek már több remek írását közreadtuk az általa alapított MiDió honlapról. Most egy érzékeny, személyes történetet oszt meg, arról ír, amiről keveset beszélünk: a vetélésről, egy baba elvesztéséről.

A veszteségeink néha egészen aprók. Akár annyira, hogy ha nem tudnánk biztosan a létezésüket, talán észre sem vennénk, amikor távoznak.

Négy nap telt el, hogy megtudtuk, meghalt a kisbabánk. Missed ab. Megszakadt vetélés. Hivatalosan így nevezik, amikor egy megállapított várandósság korán véget ér, és az élettelen magzat még az anyaméhben van. Ilyenkor két út közül lehet választani. Én azt hittem (szerintem sokan gondolják így), kötelező kórházba menni, hogy egy műtét vessen véget a terhességnek, ha bebizonyosodik, hogy nem fog tovább fejlődni. De ez csak az egyik lehetőség. Amikor az orvosom elmondta, hogy a vetélések nagy többsége lezajlik komplikáció nélkül otthon is, azt éreztem, legyen így. Nemcsak a koronavírus miatt nem akarok kórházba menni, hanem mert szeretnék otthon búcsúzni a gyermekünktől, és hagyni a testemnek, hogy tegye a dolgát.

A műszeres befejezés helyett a természetes utat választom. Így most épp arra várok, hogy elvetéljek…

A negyedik gyermekünk születésével teljesült egy álmom. A kislányunk otthon született meg. Egy elhamarkodott, de őszinte mondat, az első szülésem után, a szülőágyon kimondott „soha többé nem szülök kórházban”, beteljesült. Még két kórházi tapasztalás kellett hozzá, hogy elhiggyem, tényleg tudok szülni, és világra tudom hozni a gyermekünket, otthon. Bábai segítséggel természetesen, ami nem akármilyen. Merthogy a szakképzett, főiskolai szülésznői végzettséggel és nagy tapasztalattal rendelkező bábák olyan szakmai és emberi alázattal, akkora felelősséggel végzik a munkájukat, ami előtt csak fejet hajtani lehet, és amiért ezerszer nagyobb elismerést érdemelnének, minden szinten.

Mindig is fontos volt számomra a természetesség. De azt soha nem gondoltam, hogy egyszer a természetes vetélésemre készülök majd.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból