Ne féljünk félni!

Forrás: Szabad Föld | Szemlézés időpontja: 2020. december 4. 18:36

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Al Ghaoui Hesna tudósítóként többször került rázós helyzetbe háborús övezetekben, élményei alapján később Félj bátran címmel könyvet írt, új lapra helyezve a civilizációnkban sokszor tabuként kezelt érzést. A Prima Primissima-díjas újságírót mindig is nagyon érdekelték az emberi viselkedés mozgatórugói.

– Nem kell háborús övezetbe mennünk, a világméretű koronavírus-járvány idején egyfajta csatatérhez kezdenek hasonlítani a mindennapjaink, felfokozott állapotban élünk…

– Valóban házhoz jött az a félelem, szorongás, bizonytalanságérzet, amivel én korábban többnyire csak terepen szembesültem. Az életünk a feje tetejére állt, a biztosnak hitt fogódzók eltűntek. Megkérdőjeleződött sok olyan értéknek hitt dolog, amit az emberek eddig fontosnak tartottak az életükben; ezek most egy pillanat alatt vesztették el a jelentőségüket. A bizonytalanságnak olyan korszaka köszöntött be, amilyenről eddig nem volt tapasztalatunk, és ezt az érzést csak fokozza, hogy igazából még azt se látjuk pontosan, meddig tarthat.

Nyilvánvalóan távol áll a vírustól való félelem attól a rettegéstől, amikor valakinek a környezetében fegyveres konfliktus tör ki, de a lelkiállapot és a feldolgozás szakaszai ugyanazok. Például ilyen párhuzamot látok abban, ahogyan bekapcsol az emberekben az élni akarás. Bámulatos, hogy kritikus helyzetekben a családi kapcsolatok mennyire képesek megerősödni, és bizony nem csak közhely, hogy bajban ismerszik meg a barát, ilyenkor feketén-fehéren kiderül, kire számíthatunk és kire nem.

– Hogy látja, érzelmileg milyen „vírusszakaszban” vagyunk most?

– Általánosságban elmondható, hogy a tavaszi, úgynevezett hős szakasz kezdeményezései, segítő ötletei, jótékonysági mozgalmai – amikor olyan emberek kapaszkodtak össze, akik korábban nem is tudtak egymásról – egy idő után picit kifulladtak. Új fogalom született, a karanténfáradtság: az emberek belefáradnak abba, hogy előírások és korlátok nehezítik az életüket; hogy távolságot kell tartani nemcsak idegenektől, de az idős családtagjaiktól és a barátaiktól is; hogy a vírus nem tűnt el, hanem ősszel nagyobb erővel tért vissza.

Mindez abba torkollhat, hogy nem tartják be a szabályokat, rosszabb esetben a frusztrációjuk agressziót, dühöt szül. Szóban vagy akár tettleg is.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból