„Nem gyerekmegőrzést akartunk csinálni, hanem fejleszteni”

Forrás: 444 | Szemlézés időpontja: 2020. július 16. 08:56

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Nem fogadják az autista gyerekeket az óvodák, hiába van benne az alapító okiratukban, mert nincs elegendő gyógypedagógus, az általános pedagógusok pedig félnek a feladattól.

Egy budapesti 18. kerületi óvoda viszont egyike annak a néhány intézménynek, akik szembenéztek a kihívással, és szeptember óta kis létszámú csoportban integrálják az autista gyerekeket.

Nincs semmiféle módszertan kidolgozva arra, hogy egy óvónő hogyan álljon neki az integrációnak, de a Pestszentlőrinci Robogó Óvodában nem akartak egyszerű gyerekmegőrzést végezni, ezért az egyik óvónő projekteket dolgozott ki az autista gyerekek integrálására.

Egy korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy az autista gyerekekkel nemhogy iskolát, de még befogadó óvodát is nagyon nehéz találni, mert bár hiába van benne az intézmény alapító okiratában, hogy fogadnak sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekeket, sorra utasítják el őket. Ennek legtöbbször az az oka, hogy nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek, például a gyógypedagógus és a kis csoportlétszám. A legnagyobb probléma viszont az, hogy a pedagógusok félnek ezektől a gyerekektől, mert sosem kaptak képzést arra, hogy mit lehet kezdeni egy SNI-s gyerekkel.

A cikk megjelenése után megkeresett minket egy anyuka, Hornek Nikolett, aki hasonló elutasításokkal szembesült, amikor autisztikus tüneteket mutató gyerekét óvodába szerette volna adni. Azonban nem ez volt az oka annak, hogy megkeresett minket, hanem el szerette volna mesélni, hogy van egy olyan önkormányzati fenntartású óvoda Budapesten, ahol nem csak egyszerűen fogadják az autista gyerekeket, hanem az óvónők kiemelkedő munkát is végeznek velük. Ez a Pestszentlőrinci Robogó Óvoda, ahol nem gyermekmegőrzés zajlik, hanem tényleges integráció, amiben hatalmas szerepe van az egyik óvónőnek, aki az idejét nem kímélve ásta bele magát az autista gyerekekről szóló tanulmányokba és dolgozott ki olyan projekteket, amik az integrációt segítik. Az óvoda csak szeptemberben vált SNI-s gyerekeket befogadó intézményé, de már láthatók az eredmények.

Autista óvodához túl fejlett, a normálhoz meg nem elég fejlett

Hornek Nikolett kisfia kétéves volt, amikor gyanús lenni, hogy valami nincs rendben a fejlődésével, mert nem fordult hasra, később pedig beszélni és járni sem kezdett el időben. Nikolett egy magán fejlesztő központba vitte a kisfiát fejlesztésre, ahol vizsgálat nélkül vágták rá, hogy autista. Amikor óvodába akartak jelentkezni, akkor még nem volt a kisfiúnak papírja arról, hogy valóban az lenne, mert a pszichiátriai vizsgálatra hosszú hónapokat kellett várni.

Végül egy egyéb pervazív besorolást kapott, mert bár nem volt biztos, hogy autista, autisztikusak voltak a tünetei. Nikolett ekkor kapott is egy négyoldalas listát, amin kifejezetten csak autistákat fogadó óvodák voltak feltüntetve, de mindegyik intézmény azt mondta, hogy oda nem vigyék, mert a többiekhez képest túl fejlett és csak lehúznák a társaik. Ekkor jött a normál, állami óvodák keresgélése, de itt jött elő az a probléma, hogy ezek az intézmények sorra elhajtották őket az SNI miatt.

Nikolettnek végül nem volt más választása, mint egy autista magánóvodába adnia a gyerekét, ahol elmondása szerint fejlesztés nem igazán történt, inkább csak „gyermekmegőrző volt pénzért.” Az óvoda azonban bezárt, így kerültek a Pestszentlőrinci Robogó Óvodába, ahol az édesanyja szerint olyan gyorsan fejlődik a fia, hogy elképzelhető, hogy mire iskolába megy, lekerül róla az SNI-kód, ugyanis egy másik társával is ez történt.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból