"Nem szabad elengedni a meddő nők kezét"

Forrás: WMN | Szemlézés időpontja: 2020. július 11. 16:45

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

EGY FIATAL MAGYAR-NIGÉRIAI ANYA, AKI VILÁGRASZÓLÓ TERVEKKEL VÁGOTT NEKI A MEDDŐ PÁROK SEGÍTÉSÉNEK

Fatimah Shokoya tele van tervekkel! A negyedéves medika meddő pároknak szeretne segíteni többek közt egy új, információgyűjtő platformmal, és ehhez nemcsak társakat talált, és csapatot verbuvált, hanem egy ígéretes startupot is gründolt, amely fődíjasa lett a Hiventures női vállalkozókat felkaroló StartupHer programjának tavaly, így megkapta az inkubációs befektetést, sőt társalapítóként a Róbert Károly Magánkórházat is megnyerte a projekthez. Ismerjétek meg a magyar-nigériai szülőktől származó, szabolcsi lány, Fatimah és a Truviva történetét! Kurucz Adrienn írása.

„Szeretnénk, hogy értsd, mi történik benned!” – olvasom a Truviva honlapján.

A Truviva azt jelenti: „igaz élet”, és egy friss vállalkozást takar, amelynek egy meddőségi kezeléseket kiegészítő önfejlesztő program áll a középpontjában.

Az alapító egy 27 éves, radiológusnak készülő orvostanhallgató, Fatimah Shokoya, egy hároméves csupamosoly kisfiú anyukája. Hogy miért lett egy fiatal anyuka szívügye a meddő családok felkarolása, azt mindjárt elmesélem, csak előbb pár szót Fatimah-ról, akinek az előtörténete sem mindennapi.

„Szabolcsi lány vagyok!”

Mondja büszkén, és elmeséli, hogy az apukája Nigériából érkezett Magyarországra a rendszerváltás után, megtanulta egy év alatt a nyelvünket, és magyarul végezte el az orvosi egyetemet Debrecenben. Megismerte Fatimah édesanyját, aki zeneművészetit végzett, oboista-zenetanár, összeházasodtak, és három lányuk született, Fatimah a legidősebb.

A szülők most Svédországban élnek, de négy évvel ezelőttig a kisvárdai és sátoraljaújhelyi kórház intenzív osztályának aneszteziológusa volt az édesapa. Az orvosi pálya szeretete, az elhivatottság, az embereken való segítés vágya tőle ragadt át Fatimáhra.

A kisgyermekkor, amely még a New Yorki-i terrortámadás előtti időkre esett, idilli volt, a közösség támogató, elfogadó szeretetét élvezte a család.

2001.szeptember 11. utórengéseit ők is tapasztalták, igaz, a szorosan körülöttük lévők nem éreztették velük ezután sem, hogy mások lennének, de idegenek részéről sűrűbben kaptak bizalmatlan, rosszindulatú megjegyzéseket, a lányok főként azután, hogy felvették iszlám vallásuk tradíciói szerint a kendőt, amit egyébként magyar édesanyjuk is visel, mert ő is áttért férje hitére.

Fatimah összességében úgy emlékszik vissza a gyermekévekre, hogy nagyon szép időszak volt, sok kedvességben volt része, a szülei aktív, megbecsült tagjai voltak a közösségnek, és például a középiskolás osztályfőnöke mindig kiállt érte, lehetővé tette, hogy tartsa a böjt, az imádkozás szokásait.

Kérdezem Fatimáht, mondhatta-e volna, hogy nem hordja a kendőt. Pici gondolkodás után azt válaszolja mosolyogva: „Nem örültek volna a szüleim, de elfogadták volna a döntésemet”.

És még azt is megtudom, most, hogy üzleti tárgyalásokra is jár, a hagyományos kendőt, a picit modernebb turbánra cserélte, de a lényeg belül nem változott.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból