Ferenc pápa, a párbeszéd embere

Minden korábbinál jobban megismerhetjük a pápa ars poeticáját egy, a minap megjelent könyvből. S még jobban megerősít bennünket abban, hogy az egyházfő Krisztus küldötte.

Ferenc pápa abban különbözik megannyi elődjétől, hogy oly közel érezzük magunkhoz. Felejthetetlen volt, amikor a koronavírus miatti félelem mindennapjaiban Urbi et orbi áldást osztott magányosan, a Szent Péter téren, a szakadó esőben. A Szentírásból tudjuk, Isten emberré lett, s Ferenc pápa ténykedését figyelve még jobban megérthetjük, mit is jelent ez, hiszen kitartóan, következetesen halad krisztusi útján. Az út tele van görönggyel, kanyarral, erősen fúj az ellenszél is, de nem adja fel, megy előre, amíg ereje van hozzá. Ferenc pápa nem beszél rébuszokban, kimondja, amit gondol, de mindezt olyan emberséggel teszi, hogy azok is átérzik intelmeit, akikbe egy csepp jószándék szorult.

Gondolkodását még jobban megérthetjük Dominique Woltonnal folytatott beszélgetéseiből, amelyet a Vigilia Kiadójának jóvoltából már magyar nyelven is lehet olvasni. A francia szociológus 2017-ben tizenkét alkalommal járt a pápánál. A kommunikáció szakembereként ismert Wolton arra keresi a választ, hogyan gondolkodik az egyházfő a vallás és a politika kapcsolatáról, Európa jövőjéről, kulturális sokszínűségéről.

Azok számára is újdonságot jelenthet a mű, akik rendszeresen figyelik az egyházfő megnyilatkozásait. Jól tudjuk, már számos alkalommal állt ki a menekültek mellett. Ugyanakkor az egyik interjú során azt is megjegyezte, „A mi teológiánk a migránsok teológiája. Mert Ábrahám meghívása óta mindannyian azok vagyunk, gondoljon csak Izrael népének megannyi vándorlására”. Rámutat, a mai menekültválságért Európát is felelősség terheli. Sok afrikai országban ugyanis a gyarmatosítás következményei miatt nem tudnak boldogulni az emberek.

A pápa szakít azzal a dogmatikus megközelítéssel, hogy a más vallásúak elkárhoznak. „Közeledünk egymáshoz, találunk közös pontokat, és olyanokat is, amelyekkel kapcsolatban nem értünk egyet, de a közös pontok alapján előrébb jutunk mindenki javára”. De a dialógus nem csak a vallások közeledése miatt fontos. „Azt gondolom, hogy párbeszéd nélkül ma semmi sem lehetséges. De komoly párbeszédre van szükség, még ha kellemetlen dolgokat kell is egymásnak mondanunk” – mutat rá a pápa.

Nem csak kivételes humanizmus, hanem egyfajta politikusi bölcsesség jellemzi. „Jó politikáért munkálkodni annyit jelent, mint elősegíteni egy ország haladását, előmozdítani kultúráját. (…) Hazafelé tartva Mexikóból 2016 februárjában, az újságíróktól megtudtam, hogy Donald Trump, még mielőtt megválasztották elnöknek, állítólag azt mondta rólam, hogy politikus vagyok, aztán kijelentette, ha megválasztják, több ezer kilométeres falat fog építtetni… Megköszöntem, hogy azt mondta, politikus vagyok, hiszen Arisztotelész animal politicumként határozza meg az emberi személyt és ez megtiszteltetés számomra. Tehát legalább személy vagyok. Ami pedig a falat illeti…” Nem folytatja a mondatot ugyan, de tudjuk, hogy gondolkodik a falakról és azokról a politikusokról, akik kirekesztik a társadalom egy részét. „A falak leomlanak” – mondja később. A hidak viszont egy új kezdetet alapját képezhetik. S a hídépítésben fontos szerepet kell játszania az egyháznak – teszi hozzá.

Az egyházfő ars poeticáját minden korábbinál jobban megismerhetjük a Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal című munkából. A művet a pápa különböző beszédei színesítik.

Infó:

Ferenc pápa: Politika és társadalom – Beszélgetések Dominique Woltonnal