Erdődy Imre: A gyerek az áldozat

Erdődy Imre atya 2005-ös elmélkedése a mai társadalomnak is fontos üzenettel bír.

A gyerekek vannak leginkább kiszolgáltatva a felnőttek bűneinek és szívtelenségének. Előttünk áll a kép, ahogyan az Úr Jézus szerette őket: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa”. Azután ölébe vette és kezét rájuk téve megáldotta őket (Mk 10,14–16).
Szegénykéim, úgy igénylik, hogy édesapa és édesanya szeresse és a jóra nevelje őket. Úgy mondják, azért adott a Jóisten két kezet, hogy egyikkel az anyukájába kapaszkodjék, a másikkal pedig az apukájába. Oly fontos nekik, hogy etessék, védjék, ápolják kis testüket, különben soha nem lesznek egészségesek. Úgy kell védeni lelküket, idegrendszerüket, hiszen egy–egy rossz élmény, megrázkódtatás örökre megviseli őket. Olyan kedvesek, hálásak, ártatlanok tudnak lenni, ha jó családban növekednek.
És mit kapnak? Próbálom elsorolni, bár annyi bántalom és jogtalanság történik velük, hogy ahhoz nem tudom, hány könyv kellene. Már ott kezdődik, hogy hazánkban is négy gyerek közül egy apa nélkül születik. A felserdült fiatalok már korán, felelőtlen szexuális kapcsolatot létesítenek, ezért sok magzat abortusz áldozata lesz, vagy a megszületett csecsemőt valamilyen módon elteszik láb alól. Ha van egy kis szíve, akkor a kórház bejáratánál lévő gyerekmentőbe titkon belopja, vagy otthagyja a szülészeten és örökbe fogadja valaki. Van, aki egyedül nevelgeti gyermekét, ahogy tudja. De azt, hogy van önmegtartóztató élet, hogy szűzen kell oltár elé állni, senki ki nem ejti a száján, le sem írja.
Írjak a válási árvákról? A házasságoknak majdnem a fele felbomlik. A gyerek az áldozat. Ahol még együtt vannak, vajon hány gyerek kap igazi szeretet és vallásos nevelést? Ritka az a kisfiú, kisleány, aki teljes családban nő fel, szüleivel együtt jár szentmisére, csak a jót látja és hallja otthon. Az ilyen gyerek tegye össze naponta százszor is a kis kezét, adjon hálát érte a Jóistennek.