„Ajándékba kaptam, hogy a lelkem fiatal marad” – Beszélgetés Fülöp atyával, a belga származású misszionáriussal

Forrás: Képmás | Szemlézés időpontja: 2020. november 25. 12:41

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Ránézésre senki sem mondaná, hogy pap – legfeljebb a templomban, miseruhában. Sokkal inkább egy jóságos nagypapának látszik. Amikor pedig belefeledkezik a játékba, és önfeledten nevet velünk, vagy épp megértéssel hallgat minket, egy igazi jó barát. Elvégre barát is, azaz szerzetes, aki Belgium helyett Magyarországon találta meg az otthonát, elsősorban a gyerekek és a fiatalok között. Ő Philippe-Marie van Dael OSM, a mi Fülöp atyánk, aki megszólalásig hasonlít a „Legyetek jók, ha tudtok” című film ismert főszereplőjére, Néri Szent Fülöpre. Csak nem gyalog, hanem biciklivel jár mindenhová – még hetvenen túl is.

Fülöp atyával élmény beszélgetni. Annyira egyszerű, mentes mindenféle sallangtól. Ilyen őszintén tárta fel kissé árnyékos gyermekkorát és lassan kibontakozó hivatását is.

„A második világháború után születtem Brüsszelben. Édesanyám angol nemzetiségű volt. A háború alatt édesapám pilótaként szolgált az angol légierőnél. Születésem után a szüleim elváltak, és Brüsszel mellett egy olyan intézetbe kerültem, ahol a bencés nővérek szegény gyerekeket neveltek. A gyerekek között néhány magyar származású is akadt, például az első barátom, Váczi Béla. A nővérek nagyon szigorúak voltak. Minden reggel csendben kellett a szentmisére menni, amiből semmit sem értettem, mert latin nyelven mondták, de teljes szívemből imádkoztam. Szombatonként a hittanórán filmeket is vetítettek nekünk afrikai és dél-amerikai missziókról. Én is szerettem volna eljutni oda mint misszionárius.

12 évesen tüdőgyulladást kaptam. Emlékszem, tél volt, jeges idő, az orvos hívta a mentőt, de nem tudtak jönni, végül a tűzoltó jött értem. Akkor azt hitték, meg fogok halni.

Svájcba kerültem egy intézetbe, ahol egy éven át betegeskedtem, és lassan gyógyultam meg. Egy év múlva ismét Brüsszelbe kerültem, és az általános iskola után a Don Bosco iskolában szerettem volna továbbtanulni, de a szüleim a foglalkozásuk miatt nem engedték, mert oda csak szegény gyerekek jártak. Édesapámat személyesen csak egyszer láttam később. Imádkoztam, hogy megismerhessem őt, és megtérjen. Brüsszelben egyszer megkeresett édesapám barátja azzal az üzenettel, hogy apám nagyon beteg, és szeretne velem találkozni, mielőtt meghal. Elmentem hozzá, bocsánatot kért tőlem, és megtérve halt meg.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?