Hogyan lehetnénk alázatosabbak – És miért olyan fontos ez?

Forrás: Katolikus.ma | Szemlézés időpontja: 2021. január 19. 07:39

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Világunk nem értékeli ugyan, de rendkívüli szüksége van rá.

Most, hogy túl vagyunk újévi fogadalomtételünk szertartásán, és szinte rögtön fel is adtuk idei újévi fogadalmainkat immár sorrendben tizennyolcadszorra, talán megfontolhatnánk egy kicsit jobb önfejlesztési projektet: az alázatét. Realistábbaknak kell lennünk a változásra való képességeinkkel kapcsolatban. És ezt úgy mondom, hogy elsősorban magamról beszélek. Nem teszek újévi fogadalmakat, de folyamatosan nagy önfejlesztő gyakorlatokkal jövök elő, és ha egy kicsit alázatosabb lennék, könnyen rájönnék, hogy ez messze túl van a képességeimen.

Egész életemben arroganciával küzdöttem. Gyóntatóm talán már belefáradt, hogy mindig ezt hallgatta… azt kívánom, bár ne lettek volna az ítélkező gondolataim; bár ne kezeltem volna olyan elutasítóan másokat. Az arrogancia a bölcsességet nélkülöző elme tünete. Az első lépés a bölcsesség felé, mondja Szókratész, a rácsodálkozás. Az az ember, aki rácsodálkozva tekint a világegyetemre, gyermeki elbűvöltséggel áll a misztérium előtt, amit nem képes felfogni. Egy ember, aki csodálkozik, értékeli a többi embert és álmélkodik, milyen egyediek és érdekesek.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?