Jézus kocsmában?

Forrás: evangelikus.hu | Szemlézés időpontja: 2020. július 16. 09:15

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Egy vidéki presszóban kávézva akaratlanul hallottam, amint a szomszédos asztalnál két nő beszélget. Egy fiatalabb, huszonéves és egy középkorú. Nagyon lelkendezve osztották meg egymással a William Paul Young A viskó című könyvének olvasása kapcsán szerzett élményeiket. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy Istenről, megváltásról, örök életről értekeztek. Nem volt bátorságom megszólítani őket, de jó érzéssel töltött el, hogy találkoztam emberekkel, akik Jézust szeretik.

Pár éve Budapesten egy tudományos előadás után egyik barátommal a körúton sétálva betértünk egy kisüzemi söröket kínáló helyre. A pult mögött álló férfiak is hallották a beszélgetésünket, ahogy mi az övékét, és hamar nyilvánvaló lett, hogy közös a hitünk. Sőt ekkor fedeztem fel, hogy egy bárpult magasságú asztalon elhelyezett kosárkában traktátusok, igés lapok és írott bizonyságtételek vannak, amelyek szabadon elvihetők. Nagy volt a találkozás öröme, ma is jó felidézni.

Egy vidéki kocsma főnökét és lányát nagyobbik fiam révén ismertem meg. Feltűnt, milyen magától értetődő természetességgel beszélnek arról, hogy rendszeresen imádkoznak, emellett nyilvánvaló volt a Bibliában való jártasságuk is. Pedig még ma is sokan úgy gondolják, hogy a tetoválás, a férfiak hosszú haja és az ezekhez hasonló külsőségek nem férnek össze a keresztény hittel.

Szintén kocsmában ismertem meg egy férfit, akit láttam már többször is utcán, boltban, de nem voltunk köszönő viszonyban. Ijesztőnek tűnhetett a piercingjei [testékszer – a szerk.] és a Rumcájszéhoz hasonló szakálla miatt, de nekem szimpatikus volt. Szeretném nem előítéletesnek tudni magamat. Ha vannak is előítéleteim, nem az extrém külsejű személyekkel kapcsolatban nyilvánulnak meg. Azt viszont sosem gondoltam volna róla, hogy ez a fiatalember evangélikus. Egy beszélgetés után elküldött konfirmációi képe viszont eloszlatta kétségeimet. Pultosként dolgozó fiamnak köszönhetem a vele való ismeretséget.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?