Kevesen szólalnak fel az üldözött keresztényekért

Forrás: Mandiner | Szemlézés időpontja: 2020. október 27. 07:24

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Amikor a keresztények ellen követnek el népirtást, a nemzetközi közösségben csak nagyon kevés hang szólal fel a védelmük érdekében – mondja José Luis Bazán spanyol jogász, nemzetközi jogvédő. Bazan szerint egy radikalizált kisebbség képes üldözni egy békés többséget, még a saját országán belül is; a dzsihádisták pedig szisztematikusan támadják a keresztény közösségeket Afrikában.

José Luis Bazán spanyol jogász, a Juan Carlos Egyetem, a La Rioja Egyetem és a Párizsi Katolikus Intézet oktatója, nemzetközi emberi jogi konferenciák előadója, a migráció, az emberkereskedelem és a vallási szabadságjogok kutatója, a brüsszeli székhelyű COMECE brüsszeli egyházi bizottság jogi tanácsadója. Az interjú a Migrációkutató Intézettel együttműködésben készült.

- Hogyan látja a keresztényüldözés helyzetét a 21. században? Egyetért az Opendoors nevű szervezet azon állításával, miszerint a keresztények a leginkább üldözött kisebbség a világon?

- A tények és a narratívák egymástól meglehetősen különböző dolgok. A keresztényüldözés mint világszerte elterjedt jelenség egy cáfolhatatlan igazság és tényszerű valóság. Ugyanakkor a tényeket és a realitásokat el lehet fedni, önkényesen összeválogatni, csoportosítani, bagatellizálni, elsősorban olyan prekoncepcionális narratívák mentén, amelyek elferdítik az igazságot. És sajnos ez történik a keresztényüldözés kapcsán is, különösen, ahogy a nyugati világ leírja a jelenséget. A keresztényüldözés legtöbbször egy nem létező téma a nyugati közvélemény számára. A nyugati média nagyon sokszor nem számol be róla, vagy elkendőzi a tényeket: példának okáért Nigéria középső államai kapcsán ezt egy közösségek közötti (intercommunity) erőszakként írja le, amely az állattenyésztők és a földművesek között zajlik az erőforrásokért, a klímaváltozás kontextusába helyezve. Ugyanakkor az esetek többségében a nomádok – akik legtöbbször muszlimok – az agresszorok, és a farmerek – akik keresztények – az áldozatok. Az állattenyésztő iszlamista terroristák megtámadják a földművesek földjét – akik annak legitim birtokosai –, felgyújtják a házaikat, a falvaikat, a templomaikat, megölik a vallási vezetőket, megerőszakolják a lányokat és az asszonyokat. Mégis mindkét csoport, a pásztorok és a farmerek is ugyanabba a kategóriába kerülnek: az áldozatok kategóriájába, előbbiek esetében a klímaváltozást vagy a szegénységet emlegetve okként, ami egy félrevezető, fals, sőt erkölcstelen narratíva. Igenis létezik a radikalizált nomádok által folytatott iszlamista terrorizmus, amit a mainstream média és politikusok letagadnak, ideértve a nemzetközi szervezetek vezetőit is.

- A többség és a kisebbség viszonyrendszereként is leírható mindez?

- A „kisebbség” kifejezés kapcsán szeretnék tenni néhány megjegyzést: valóban igaz, hogy az üldözött keresztények néha szociológiai szempontból kisebbségi csoportok az adott társadalomban, ahogy az például a Közel-Keleten megfigyelhető. De a többségi csoportokat ugyanúgy lehet üldözni, saját országukban is. Ez talán különösen hangozhat a nyugati füleknek, de attól még igaz. Egy radikalizált kisebbség képes üldözni egy békés többséget, a saját országán belül is. Bár nem az üldöztetés kategóriájában, de az intolerancia és a diszkrimináció szintjén ezt a nyugati társadalmakban is megfigyelhetjük. Azokban az országokban, ahol a többség kereszténynek vallja magát, a saját szekuláris kormányuk és a média különféle sztereotípiákat fogalmaz meg a keresztényekkel kapcsolatban és negatív konnotációkat kapcsol hozzájuk, illetve offenzív törvényeket fogad el ellenük, amely alapvető jogaikat sérti – mint például a lelkiismereti szabadsághoz való jog az abortusz vagy az eutanázia kapcsán, illetve a szülők jogát saját gyerekeik nevelésére. A keresztényeket célzó társadalmi zaklatás, gyűlöletbeszéd és más bűncselekmények még olyan országokban is rendszeresen előfordulnak, amelyek tradicionálisan és kulturálisan keresztény országok. Franciaországban például a helyi belügyminisztérium adatai alapján 2019-ben 1 052 keresztény-ellenes, 687 antiszemita és 154 iszlamofób támadásra került sor. Miért van az, hogy ezek a számok és arányok ismeretlenek az európai közvélemény előtt?

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?