Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel

Közönségből közösség – Interjú Varga Attilával, a Boanergész zenekar alapítójával

Forrás: Magyar Kurír | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 21. 19:15

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A 250 éves Országúti ferences templom jubileumához egy másik évforduló is kötődik, hiszen 35 évvel ezelőtt egy esti fél 8-as szentmisén kezdődött meg a templomban az a zenei szolgálat, amelyből megszületett a Boanergész ének- és zenekar. A nyolcgyermekes Varga Attilával, az együttes alapítójával beszélgettünk.

– Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanulójaként kezdett evangelizáló zenével foglalkozni. Volt valamilyen zenei előképzettsége?

– Ötéves korom óta zongorázom. Magántanár járt hozzám, és hetedikes koromig foglalkoztam zenével. A szüleim a bátyámat és engem rendszeresen vittek a Zeneakadémiára, az Operába, az Erkel Színházba. Édesanyám óvónő volt, és nagyon szépen hegedült. A ferences Thun Albin, édesanyám unokatestvére egy egri kántortanító gyermeke volt, és Kínában misszionáriusként szolgált a harmincas években. Az ő ihletésére kerültem az esztergomi ferences gimnáziumba, ahol csak úgy a magunk kedvére zenéltünk a társaimmal: az AC/DC, a Deep Purple, az ABBA, az R-GO, Szikora Robi számait játszottuk. Szikora A könyv című dalát később felvettük a Boanergész hetedik lemezére.

A zenei előtanulmányaimból sokat merítettem, a szimfonikus hangzás irányába szerettem volna elmozdulni. Az evangelizációs pályafutásom a lelki megújulásommal kezdődött. Egy volt pap tanárunk 1981-ben elvitt minket egy karizmatikus közösségbe, ahol olyan élményben volt részem, amely az egész életemet meghatározza. Ezután zenei stílust váltottam, más hangzású dallamokat kezdtem játszani, sok dicsőítő éneket tanultam. 1982–1983 után Budapesten, a Kassai téri Szentlélek-templomban voltak az első karizmatikus misék. Tagja voltam az ottani zenekarnak, amely Illésy István vezetésével működött. Mindmáig jóban vagyunk. Több angol, francia és német nyelvű éneket ültetett át magyarra, jó prozódiával. Tőle tanultam meg az énekvezetést és azt, hogy miért szolgálat a zene, és miért nem csupán előadás. Az egyik jelmondatom így hangzik: „Közönségből közösség.”

Sok zene csak közönséget teremt. Elmegyünk a koncertre, hallgatjuk a zenét, andalgunk a dallamra, megtapsoljuk, de tulajdonképpen nem érint meg bennünket, amit hallunk, és továbbmegyünk. A Kassai téren viszont megtapasztaltam, milyen az, amikor az emberek együtt énekelnek és együtt mozdulnak. A szívből jövő közös éneklésnek ereje van.

Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.

Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.

Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.

Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:

a Szemle.hu csapata