Magukat tulajdonképpen ki kellene irtani! – Papi sorsok ’56 után

Forrás: Képmás | Szemlézés időpontja: 2020. október 23. 14:37

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A forradalom leverését követően 1957 végéig, tehát szűk egy év leforgása alatt közel húszezer embert vettek őrizetbe, közülük száznyolcvanat politikai okok miatt halálra ítéltek, és száztíz ’56-ost addigra már ki is végeztek. Erre a mérlegre mondta a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1957. december 10-i ülésén Biszku Béla, hogy „a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet, és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma.” Cikkünkben a megtorlások egyházi áldozatairól emlékezünk meg.

A második fiú december 27-én született a Brenner családba, a kis Jánost karácsonyi ajándékként fogadhatták az Úr 1931. esztendejében, Szombathelyen. A szülők mindketten jól tudták, hogy mivel jár egy gyermek érkezése és felnevelése, hiszen az édesanya, Julianna egy tizenkét gyermekes család hatodik gyermeke volt, az édesapa, József pedig szülei tizedik gyermekeként jött a világra. Brenner Jánosnak egy öccse is született, és mindhárom fiút pappá szentelték. Pillanatfelvétel a Brenner családról 1956-ban: ünnepi feketében a két szülő és a három felnőtt fiú – nemcsak a fiúk papi gallérja ragyog ki fehéren a reverenda nyakkivágásából, hanem ragyog az édesanya, Wranovich Julianna mosolya is. Szinte madarat lehetne fogatni vele, hiszen hogy ne lenne boldog az az asszony, aki három olyan fiút nevelt fel, akik Isten szolgálatára szentelték az életüket?

A fényképfelvétel talán az utolsó felhőtlen pillanatot örökíti meg – de az is lehet, hogy az Istennek szentelt élet fényére már ekkor a kereszt árnyéka vetült. A következő felvétel ugyanis a családi archívumból egy vérrel átitatott karing – a fehér vászon úgy szívta magába a szúrt sebekből kiömlő vért, mintha csak azzal batikolták volna.

1957. december 14-én éjszaka Brenner Jánost „haldoklóhoz” csalták a rábakethelyi plébániáról. Egyedül, a miseútnak nevezett földúton indult el gyalog Zsida irányába. Nem sejtette, hogy egy csoport már elé kerülve lesben áll, miközben mások rejtekhelyükről tartják szemmel, hogy szükség esetén elvágják a menekülés útját. Igazoltatást színlelve megállították, és amikor kigombolta télikabátját, hogy elővegye az iratait, többen rátámadtak.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

Csak az hal meg, akit elfelejtenek – Egy ’56-os mártír és egy fiatalasszony halhatatlan szerelméről

Felejthetetlen versek 1956-ból

XII. Piusz enciklikája a magyarokért 1956-ban