Már most győztes vagyok – Tanúságtétel a Nők Magyarországért Díj jelöltjétől

Forrás: Magyar Kurír | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 22. 17:26

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Töreki Annamária, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sürgősségi Betegellátó Osztályának (SBO) szakpszichológusa, a szegedi Kilátó Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálat önkéntese a Nők Magyarországért Díj 500 jelöltje közül került be kategóriája döntős ötösébe. A jelöléssel járó ismertség tanúságtétel amellett is, hogy a kereszténységtől sem idegen a vagányság.

– Két pilléren áll a Nők Magyarországért Díj jelölésében készült bemutatkozó kisfilmje. Hogyan fogadták munkatársai a Sürgősségi Osztályon a keresztény önkéntesi szolgálatot?

– Három és fél éve nevezem magam kereszténynek. Évek óta dolgozom pszichológusként az SZTE SBO osztályán, a munkám az ott dolgozó 200 ápoló, orvos, orvosírnok lelki támogatására irányul. Amikor a keresztény hitem arra ösztönzött, hogy szolgálatot vállaljak, fontossá vált, hogy összehozzam a munkatársaimat a keresztény világgal. Ennek egyik módja volt, hogy csapatépítő főzést szerveztem számukra a plébánia hajléktalanokat befogadó szegénykonyháján. Szerettem volna, ha munkatársaim egészen más módon - a terített asztalnál - találkoznak olyan emberekkel, amilyenekkel esetlegesen a munkájuk során is. Ekkor kérdeztek rá először, hogyan vagyok én ebben jelen. De az igazi tanúságtétel a díjra való jelölés volt, mert a bemutatkozásom egyik pillére az SBO-os munkám, a másik az alsóvárosi plébániai önkéntességem.

– Mi volt kollégái reakciója?

– A közvetlen környezetemben vannak olyanok, akiktől meglehetősen idegen az Egyház világa. Féltem is, hogyan fogadják majd, hiszen engem vagány, sportos embernek ismertek meg, amilyennek egy sürgősségi pszichológusnak lennie kell. Most pedig egy másik oldalamról mutatkoztam meg. De semmi negatív visszajelzést nem kaptam, sőt, ellenkezőleg, nagyon sok megerősítő üzenet érkezett, és ez ad egy további lendületet.

– És a család?

– Nem voltunk kifejezetten vallásos család. Engem reformátusnak kereszteltek, így még nehezebben értették, hogy katolikus hitre tértem. A gyermekeim, egy 17 és egy 14 éves, nyitottak. Ha kirándulunk, bejönnek velem minden templomba. Próbálom tiszteletben tartani a tempójukat. A nyáron volt egy csodás élményünk. Egy augusztusi napot a Kékestetőn töltöttünk. Mikor besötétedett, kifeküdtük a szabad ég alá, csillaghullásos éjszaka volt. A lányom az egyik vállamon, a fiam a másikon, hozzámbújva. És folyamatosan kérdezgettek: Anya, te mit mondasz, amikor imádkozol?

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?