Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel

Miért lesz valaki öngyilkos? - Egy evangélikus lelkész gondolatai

Forrás: Kötőszó | Szemlézés időpontja: 2020. október 27. 13:05

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

„Lenni vagy nem lenni? az itt a kérdés” kezdődik Shakespeare Hamletjének híres monológja, mely a lélek vívódását jeleníti meg a létezés és a nem létezés határán, az élet, az élni akarás és a halál, az öngyilkosság mezsgyéjén egyensúlyozva.

Öngyilkosság. Újra és újra elénk kerül a téma. Jellemzően akkor, amikor közvetlen közelről az arcunkba réved az elmúlás, a halál, és megdöbbenünk, mikor a szűkebb vagy tágabb környezetünkből valaki saját kezűleg vet véget életének. Ilyenkor óhatatlanul elkezd dübörögni bennünk a kérdés: miért? Miért tett ilyet? Öngyilkos lett. Ő elmegy, nekünk, élőknek pedig marad a miért. A miértet pedig sokszor önvád, kétségbeesés, be nem vallott félelem, frusztráció és – ami a legrosszabb – hibáztatás és egy másik, másfajta miért követi. Miért nem vettem észre én, miért nem vette észre az, akinek észre kellett volna venni? Hogyhogy nem láttuk, hogy mire készül?

De észre lehet-e venni? Ki gondolta volna Robin Williamsről, a nagy nevettetőről, hogy megteszi? Néha a legváratlanabb helyről, a legkevésbé gondolt személyről derül ki utólag, hogy megtette. Válaszokat keresünk a miértre, és védelmet, hogy ne kelljen így elveszítenünk senkit, akit szeretünk. De van-e válasz, létezik-e védelem? Hol, kit talál meg, kit csábít el, kit igéz meg ez a démon? Van-e rá recept, mi az, amitől óvakodnunk kell? Kimondható-e, hogy a mentális egészség hiánya vagy akár egyetlen katartikus negatív élmény, esetleg össztársadalmi nihilizmus, avagy mi vezet oda, hogy valaki öngyilkos legyen?

Elmondható, hogy egy-egy foglalkozás körében dolgozók különösen veszélyeztetettek. Idetartoznak a fegyveres testületek tagjai és az orvosok, az egészségügyi dolgozók, akik gyakran találkoznak, szembesülnek a halál tényével. Nem újdonság számukra a halál, hiszen nap mint nap látják. Életerős, fiatal rezidensek, nővérek. Két hasonlóról is tudok a környezetemben, akiknél látszólag minden rendben volt. Vidámak voltak, harsogott róluk az élet szeretete. És amikor bekövetkezett a tragédia, és visszakövették az eseményeket, kiderült, hogy biztosra mentek. Olyan és annyi gyógyszert használtak fel, hogy még véletlenül se lehessen őket megmenteni. A sorkatonaságot még megtapasztalt generáció tagjai emlékeznek rá, milyen hangulat vált uralkodóvá egy-egy bekövetkezett öngyilkosság után a laktanyában. Volt olyan őrtorony, ahová a tisztek babonából többé nem merték éles lőszerrel felküldeni őrségbe a közkatonákat, mert abban a toronyban az előző három évben négyen lőtték fejbe magukat az éjszaka közepén, őrségben.

Még ha nincs is tériszonyunk, az öngyilkossággal való találkozás, szembesülés ténye a legtöbb ember számára olyan érzés, mint kinézni egy magas torony vagy sziklameredély tetejéről: bizsergető.

 

Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.

Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.

Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.

Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:

a Szemle.hu csapata