Ne azt nézzük, hogy milyen jó volt, amíg nem volt! – Böjte Csaba Trianonról és a koronavírusról

Forrás: Magyar Kurír | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 20. 09:54

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

„A koronavírus-járvány miatt a trianoni emlékév és világszerte a 2020-as év nagy része is máshogy alakult, alakul, mint előre sejtettük volna. Ennek lelki, illetve a határon túli magyarokat érintő vonatkozásairól beszélgettünk telefonon Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetessel.

– Trianon százéves évfordulóján a meglévő országhatárok ellenére megmaradt, azt felülíró nemzeti összetartozásunkat kívántuk megünnepelni itt a Kárpát-medencében. Sok plébániaközösség is készült az ünnepre, Csaba testvérnek is biztosan tele volt a naptára számos ehhez kapcsolódó programmal. Miként éli meg a trianoni jubileumot?

– Árva gyerekeket nevelek, és mindig azt mondom: „Kicsi szívem, ha mindig hátrafelé nézel, akkor jó nagyot fogsz esni.” Egy-egy gyerekben nagyon mély sebek, fájdalmak vannak, amelyeket én nem tudok utólag meg nem történtté tenni, de biztatni tudom őket, hogy a jövőbe nézzenek és a holnapot építsék. A népünk sem tudja a múltat meg nem történtté tenni, és ha az amiatt érzett fájdalom határozza meg ma is az életünket, meg is béníthat bennünket. A gyermekeknek, a kollégáimnak is, a népemnek is azt mondom: nézzünk előre. Legyen a történészek dolga, hogy Árpád vezérék mikor jöttek be, vagy már itt voltak, nekünk az a fő, hogy tudtak vérszerződést kötni, az itt élő emberekkel asztalhoz ülni.

Trianonra a legjobb vigasz az lenne, ha a Kárpát-medencében élő népek tényleg egy asztalhoz tudnának ülni, ki tudnának engesztelődni, és közösen azt az árpádi államot, a Kárpát-medencét tündérkertté tennénk. Nem etnikai, politikai vagy gazdasági törésvonalakat kell okolni, hanem az együttműködés vágya kell hogy belülről megszülessen.

Sokszor kérdik, hogy nálunk, a gyermekotthonban milyen nemzetiségűek a gyerekek. Van itt román, magyar, cigány, német, zsidó, mindenféle felmenőkkel rendelkező gyermek, de nem ez a lényeg, mert békében, szeretetben, jó testvérekként tudnak együtt lenni, kacagnak, viccet mondanak, honlapot terveznek, álmodoznak.

Az összefogást tehát nemcsak úgy képzelem el, hogy mi, magyarul beszélő emberek kell hogy összefogjunk a Kárpát-medencében, hanem mindannyian, akik itt élünk. Ez a közös hazánk, és nemcsak az embereké, hanem az itt élő növényeké, állatoké is: terjesszük ki a szeretetünket mindazokra, akikkel, amikkel szülőföldünkön osztozunk.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?