Nem mi vagyunk a világ, a föld, az élet urai

Forrás: Magyar Kurír | Szemlézés időpontja: 2020. november 30. 15:33

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Korzenszky Richárd tihanyi emeritus perjelt kérdeztük a készületről, a várakozásról, a lemondásról, a szokásokról és a lényegről. A bencés szerzetes arról is beszélt, hogy a pandémiát nem csak korlátként élhetjük meg. Kényszerű bezártságunk segíthet is, hogy könnyebben válaszolhassunk az Úr hívására ebben a kegyelmi időszakban.

– Hamarosan kezdetét veszi az adventi szent idő, amely az eljövetelt helyezi életünk középpontjába. Ez az időszak az egyházi év kezdete. Hogyan tudjuk megélni az új év kezdetét, az újrakezdés lehetőségét, miközben nyomasztóan rövidülnek a nappalok?

– Az idő múlik. Egymást követik a napok, hetek, hónapok, ugyanakkor mindig visszatér a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Érdekes ez a körforgás. Minden újrakezdés egy újabb év tapasztalatát jelenti, ami nagyon elgondolkodtató. Mi változik? Mi az, ami maradandó? Tulajdonképpen minden újrakezdés folytatás, nem pedig valami egészen új. A sötétségből a világosság felé haladunk, akkor is, ha egészen advent végéig egyre rövidülnek a nappalok. Már megtapasztaltuk, hogy a fény erősebb. Az élet hatalmasabb.

– A költészet, az irodalom nyelvén mit jelent a várakozás?

– Nem szeretnék irodalomórát tartani. Hosszan lehetne beszélgetni arról, milyen fontos alapélmény az itt és most, amelyből kell, hogy kilátás nyíljon a jövőre.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?