Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel
Forrás: SZEMlélek értékmagazin | Szemlézés időpontja: 2020. november 29. 08:48
Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.
A celldömölki plébános életútja emberségből épít hidat magyarok és cigányok között.
– Nagyon mélyről érkeztél. Milyen lelki állapotból indultál és hol vagy most?
– Még egészen kicsi voltam, első osztályos, amikor elvittek bennünket Barkasszal az iskolából állami gondozásba. Korábban soha nem ültem még autóban, az egész utat végighánytam. Tele voltam szorongással és félelemmel, egymás kezét fogtuk a testvéreimmel. Némán hallgattunk és csorogtak a könnyeink. Nincs olyan emlékem a családi életünkből, hogy bármit is megterveztünk volna; minden csak úgy megtörtént velünk. Nem számított, ha nem volt mit ennünk, vagy nem volt miben mosdanunk, vagy éppen nem volt gyógyszer. Nem volt személyes létezésünk. Minden egybefolyt. Az is csak úgy megtörtént, ha valaki mondjuk tizenöt évesen anya vagy apa lett. S az szintúgy, ha apánkat elvitték a rendőrök, és utána évekig nem láttuk. Vagy éppen a már említett intézetbe szállítás, történetesen Balatonberénybe.
Apám életében, így utólag visszatekintve, életvitelszerű volt a bűnözés, egy idő után már nem a megélhetésünkért lopott. Valódi veszélyben volt mind a nyolc gyermek. Az intézet, ma úgy látom, egyedül csak a bűnöző életmódtól óvott meg, ám igen sok mindentől nem. Olyan lelki sérülésekkel kerültünk be a „rendszerbe”, amelyeket a nevelőotthon nem tudott begyógyítani, sőt, inkább elmélyített bennünk. Testvéreim, a két öcsémet leszámítva, sok más társukkal együtt megszöktek, és gyökértelenül, hánykolódva ugyanoda kerültek vissza, ahonnan „kiemeltek” bennünket: a nyomorba. Úgy élnek, ahogy a szüleink. Persze akadtak néhányan, akikben úgymond megtörtént a csoda, a szívbéli forradalom, és sírva mondtuk, fogadtuk meg, hogy mi többé nem bírunk visszamenni oda, ahonnan elhoztak bennünket, mi már nem akarunk ott élni.
Ez volt – én így hívom – a szív forradalma. Bárcsak minden cigánygyermek szívében föllángolhatott volna – fellángolhatna - ez a „szívbéli forradalom”! A nevelőotthonban, az első években mindig nagyon szomorú voltam. Jöttek hozzám a gondozók, hogy vigasztaljanak, de én sírva mondtam: „Engem csak az anyukám tud megvigasztalni, senki más”. Ekkor még nem ismertem Istent, így teljesen magányosan és keserűen, „Isten nélkül” teltek a napjaim. Amikor kimenőre mentünk, vagy látogatók jöttek az intézetbe, mindig odaszaladtam a nénikhez és azt kérdeztem tőlük: „Néni, leszel az anyukám?”. Kapaszkodót kerestem. Megvigasztalhatatlan voltam. A sebek, amiket otthonról hoztam, magammal cipeltem – a nővéremet megerőszakolták; alkoholizmus, brutalitás, éhezés, nélkülözés, előítéletek – nem gyógyultak be addig, amíg meg nem ismertem Jézust. Ő lett a legjobb barátom. Azt éltem át, hogy egy cigánygyermek, aki állami gondozásba kerül, az elszaladás és a visszatalálás gondjaival küzd. Sokan elveszítik identitásukat, soha nem találnak vissza a cigány közösségbe, a gyökerükhöz. Az önazonosság-nélküliség traumáját és saját magunk megtalálásának a vágyát éli meg a cigány gyermek, illetve a fiatal felnőtt, aki próbál beilleszkedni a számára még új, ismeretlen környezetbe. Középiskolásként próbáltam „rejtőzködni”, igyekeztem titkolni, hogy én cigány vagyok. És ez teljesen megbetegített. S amikor megismertem Jézust, rendbe jöttem saját magammal. Ő gyógyított meg.
Rájöttem, hogy önmagamat – azt, ahonnan jöttem, s aki valójában én magam vagyok – nem lehet, nem szabad föladni, mert abba az ember belebetegszik.
Azt, ami nekünk jutott, vállalnunk kell! Nincs bosszú és ellenszenv a szívemben senki iránt.
Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.
Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.
Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.
Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:
a Szemle.hu csapata
Az MKPK Titkárságának közleménye
A győri Frigyláda-szobor legendája
Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben
Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?