Teremtő bizonytalanság

Forrás: evangelikus.hu | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 24. 07:55

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Az idei évben is kora ősszel ünnepeljük a Teremtés hetét. A hálaadó vasárnapot megelőző héten, a 2020. szeptember 27. – október 4. közötti időszak lehetőséget kínál közösségeinknek, hogy figyelmünket a teremtett világ értékei felé fordítsuk és közösen ünnepeljük mindazt, amit Teremtőnktől kapunk. Az alábbiakban az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport által készített füzet bevezető gondolatait adjuk közre.

Ha megkérdezünk egy templomba járó, hívő embert, mit ad neki a vallásossága, mit vár attól, jó eséllyel a két leggyakoribb válasz egyikét fogjuk kapni: „hogy közelebb kerüljek Istenhez”, illetve „lelki békességet”. Első hallásra mindkét válasz kikezdhetetlennek tűnhet. Mélyebben szemlélve viszont elgondolkodtató, hogy vajon mennyire csengenek egybe azzal, amit Jézus az evangéliumban hirdet meg számunkra, és ahogyan – ennek megfelelően – Isten a teremtésben szeretne látni bennünket.

A két válasz közül idei teremtés heti témánkat főként a második érinti. (Persze az sem érdektelen, hogy ha „közelebb akarunk kerülni Istenhez”, akkor nyilván azt érezzük, hogy jelenleg ez nincs vagy nem eléggé van így – de vajon milyen értelemben állíthatjuk joggal azt, hogy távol lennénk tőle?) Most tehát összpontosítsuk figyelmünket arra: vajon mit várnak igazán Istennel való kapcsolatuktól azok, akik „lelki békességet” keresnek.

Természetesen van, lehet pozitív értelme ennek a kifejezésnek. Hiszen Jézusról magáról is állíthatjuk, hogy lelkében – az Atyával élt egysége által – béke volt; ez az evangéliumokban jól érezhetően kisugárzik a vele találkozókra, és Pál apostol is azt írja pár verssel mostani teremtés heti igeszakaszunk előtt: „Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm 5,1 [SZIT]). Azonban lehet, hogy nem egészen ugyanaz az „Istennel való egység”, a békesség, mint amit a „lelki békesség” kifejezésen sokan értenek.

Maga Jézus jelenti ki az evangéliumban: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot” (Mt 10,34 [SZIT]). Bármit is értsen Jézus itt a „békén” és a „kardon”, miközben az ő tanítása miatti megoszlásról beszél, az mindenképp bizonyosnak tűnik e kijelentéséből, hogy nem mindenfajta nyugalmat, stabilitást, biztonságérzetet tart összeegyeztethetőnek az ő követésével vagy egyenesen az ő tanítványsága gyümölcsének.

Az egyszerű vallásosság a természetfelettivel való kapcsolatban biztonságot, kapaszkodókat keres a jelen élet számára. Sokan az ilyenfajta „lelki békességet” igénylik a vallástól, sőt hajlamosak egyenesen az istenség „kötelességévé tenni”, hogy védje meg őket minden bizonytalanságtól, kitettségtől, szenvedéstől, és ezt az elvárást alkalmazzák Jézusra, a kereszténységre is. A vallás képviselői pedig (és ezt már Jézusnak a korabeli vallási tekintélyekkel létrejött konfliktusában is látjuk) nemegyszer úgy érzik, kötelességük ezt az igényt kiszolgálni, ennek az elvárásnak megfelelően bemutatni az isteni üzenetet.

Ugyanakkor már az Ószövetség sem egészen támasztja alá ezt a várakozást.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?