Testben élünk

Forrás: Újváros | Szemlézés időpontja: 2020. október 26. 08:14

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Lelkiség rovatunkban ma egy látszólag nem ide illő témáról gondolkodunk: arról, hogy az ember testben él, testünk éppúgy lényegileg meghatároz minket, mint a lelkünk. Jesús Morán filozófus a koronavírus-járvány kapcsán járja körbe, mi következik keresztény hitünk számára abból a tényből, hogy testben élünk.

Az Ima, amelyben a betegségek helyes használatát kéri Istentől című művében a francia géniusz, Blaise Pascal összefoglalóan azt mondja, hogy az ember a betegségeivel azonosítható. A spanyol filozófus, Xavier Zubiri is hasonlóan gondolkodik, amikor megállapítja, hogy felépítése folytán „nincs olyan, hogy az embernek ne lennének betegségei”. Most, a világjárvány idején komolyan el kell gondolkoznunk ezen a kijelentésen.

Nem lennének betegségek, ha az ember nem lenne lényegét tekintve testi létező. Az ember testi mivoltának következményei a betegségek, és végső soron a halál. Tehát a test adja létezésünknek egy jellemzőjét: a módot, ahogy jelen vagyunk a valóságban, és ez határoz meg minket a többiekkel szemben. Ez adja e létezés drámáját, ugyanakkor annak felmagasztalását is, mivel a testnek köszönhetjük a földön megtapasztalható legnagyobb örömöket is. Az emberi lét egy pszichoorganikus rendszer, aminek rendeltetése, hogy lakást vegyen benne a (Szent)lélek.

A kereszténység az emberiség vallási képzetének egy olyan istenképet nyújt, amelyben az Isten egy közülünk, tehát megtestesül, testet ölt és teljesen aláveti magát ennek az új körülménynek (vö. Zsid 10,5). A Húsvét misztériumában Jézus Krisztus úgy vált meg minket, hogy közben testben szenved, és a testet alakítja át a feltámadásban. Ezenfelül egy új létformát ajándékoz nekünk: mindnyájan együtt egy test vagyunk Őbenne, vagyis az új, feltámadott minőségében. A szentségi élettel, amely ugyanakkor fizikai-lelki élet is, már mostantól beléptünk ebbe az új eszkatológikus állapotba.

Mindez új jelentést ad a betegségnek és a halálnak.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az MKPK Titkárságának közleménye

A győri Frigyláda-szobor legendája

Közös iszlám-zsidó-keresztény imahely épülhet Berlinben

Jöhet-e vallásháború Ázsiában, ha nem születik újra a dalai láma?