Nem kérünk újra a tiltás-tűrés-támogatás rendszeréből!

Forrás: SZEMlélek értékmagazin | Szemlézés időpontja: 2020. október 22. 19:03

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Kereszténység és/vagy tolerancia?

Az utóbbi hetek heves vitái nyomán újra elgondolkodtam, hogy is állunk mi, keresztények a toleranciával? Joggal várja tőlünk a világ, hogy toleránsak legyünk? És ha igen, akkor miben áll ez a tolerancia? Honnan egyáltalán a gondolat?

Úgy tűnik, hogy a humanizmus és a felvilágosodás hozta meg a sokat szenvedett emberiség számára végre a szabadságot, egyenlőséget, testvériséget. Vannak azonban, akik szerint ezek az értékek épp a – korunkban már-már világszerte üldözött vagy jobb esetben még tűrt – kereszténységnek köszönhetők.

A görögök, rómaiak ugyan nem kívánták meg, hogy „szívedben hidd és száddal valld“, de a rítusokat fontosnak tartották, és aki nem dobott tömjént az oltárra vagy vitatta a császár istenségét, azt kivégezték. A kereszténység előtti vallások logikájában ez természetes is, hiszen ott a szertartás arra szolgál, hogy elnyerje az istenségek jóindulatát, tehát aki megtagadja az előírt áldozatot, akár tömjént, akár állatáldozatot, akár más rituális cselekedetet, az az egész közösségre hoz veszedelmet, az „istenek haragját”– tehát őt áldozzák föl, hogy kiengeszteljék a megbántott istenséget, ezért kellett meghalnia Szókratésznek is.

Ezzel szemben a kereszténység elvben Isten ítéletére bízta a büntetést, bár a trón és az oltár összefonódása ezt az elvet sokszor háttérbe szorította. Az ókeresztény korban azonban alapvető volt az erőszakmentesség az eretnekekkel szemben is. Pál apostol is sürgette, hogy a gyülekezet zárja ki a tévtanítókat, erőszakra azonban soha nem biztatott ellenük. Magát az eretnek tanítást elítélték, de az eretnekek megmentéséért imádkoztak és érvekkel, vitákban igyekeztek őket a teljes, „katolikus” igazságról meggyőzni.

Ennek az erőszakmentességnek a szentírási alapja Jézus példabeszéde a búzáról és a konkolyról, ahol a gazda nem engedi, hogy szolgái kitépkedjék a zsenge búza közül az ellenség vetette konkolyt, nehogy a búzában is kárt tegyenek. (Mt, 13, 24-30)

Az első keresztény évezred során tartotta is magát ez a határozott erőszakmentesség.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Több bizonytalanságot a közbeszédbe!

Trump kedvence, Biden forró kásája: mi lesz a Hold és a Mars meghódításával?

Az Alkotmánybíróság szerint az államnak kompenzálnia kell az önkormányzatoktól elvont forrásokat

Az Egyesült Államok hivatalosan is visszatért a párizsi klímamegállapodáshoz