Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel
Forrás: Válasz Online | Szemlézés időpontja: 2020. június 1. 17:11
Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.
A Kúria immár jogerősen is százmillió forint kártérítést ítélet meg 60 gyöngyöspatai egykori általános iskolásnak, amiért származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben volt részük. Az ítélet újra indulatokat váltott ki, a miniszterelnök például azt mondta, hogy „ez mégiscsak a mi országunk”, „a bennszülötteké”. A Válasz Online idén pünkösdkor ahhoz szeretne közelebb jutni, hogyan lehet keresztény szemmel nézni erre a konfliktusra. Tépelődő pünkösdi interjú Székely Jánossal, a katolikus egyház cigánypasztorációs püspökével arról, miért olyan nehéz az integráció még akkor is, amikor a többség és a kisebbség is keresztény.
– Püspök úr, járt már személyesen Gyöngyöspatán?
– Igen, de nem a mostani feszült időkben. Mezei István, a cigány labdarúgó-válogatott menedzsere gyöngyöspatai származású, ő szervezett a helyi romák közösségével egy kis ünnepséget az ottani templomban. Együtt imádkoztunk, énekeltünk. Miután pedig felvonultak a gárdisták, akkor egy mátraverebélyi cigány ember, Csemer Csaba keresett meg. Ő elment Gyöngyöspatára egy nagy kereszttel egy szál egyedül, és megakadályozta az összecsapást. Énekelni kezdte a Himnuszt, majd megkérte a gárdistákat és a velük szemben álló cigányokat, hogy „mondjunk el együtt egy Miatyánkot, és utána menjünk haza”. Hazamentek. Ő küldetéses ember, akit a gárdisták közül egy-ketten le is köptek. Tudom hát, milyen indulatok forrtak Gyöngyöspatán.
– Őszintén szólva meglepett, amikor a március végi nyílt levelét olvastam a Magyar Kúrírban. Azt írta, hogy a gyöngyöspatai hosszú és összetett történet, bűnök és mulasztások sorozata. Majd felsorolta a bűnösöket, és a soruk így kezdődik: „Sok-sok olyan gyerek bűne, akik lehetetlenné tették az oktatást az iskolában”.
– Sok mindent megvilágított számomra egy interjú, amit egy gyöngyöspatai pedagógus adott a Demokratának. Néhány sort felolvasnék belőle: „Az egyik tanuló az ingyenes iskolai kakaóval dobálózott órán, ami végül az interaktív táblán és a frissen festett falon csattant szét. A tanóra kellős közepén körbekínálta osztálytársait azzal a chipsszel, amit az iskolából kiszökve éppen akkor vásárolt a boltban. Előfordult, hogy az új iskolabútorral dobálták egymást. Volt, amikor szünet végére a mosdóban elégették a villanykapcsolót, összetörték a vécécsészét, szétrúgták a vízöblítés csöveit vagy éppen a bokszok ajtaját. Mások kinyitották az ablakot, kidobták az almát, iskolatejet, ételmaradékot, de egymás tolltartóját is. Többször jött be felháborodott járókelő, akit eltalált a repülő tárgy.”
– Ez az interjú számomra azt jelzi, hogy a több mint egy évtizedig fennálló szegregált oktatás sem oldott meg semmit.
– Nincs még vége: „Egyszer a földön fekvő gyerekről szedtük le a roma gyereket; eszméletvesztés-közeli állapotban még viselte a rugdosást, de agyrázkódással már bent tartották a hatvani kórházban. Volt olyan is, amikor a lépcsőfordulóban ököllel az arcába vágott többször a magyar gyereknek a cigány, és a lépcsőház úgy nézett ki a vértől, mintha háború dúlt volna. (…) A napköziben az igazgató úr fiának a nyakára tekerték az ugrálókötelet, hogy »játékból« felakasztják a focikapura. Csak a napközis nevelőn múlott, hogy nem lett belőle tragédia.”
– Egy olyan állami iskola megrázó képeit sorolja, ahol nem a pedagógusok irányítják a folyamatokat, hanem az indulatok és az ösztönök. De hogyan fajulhattak idáig a dolgok? Azért kértük ezt a beszélgetést, mert szeretnénk megérteni, a katolikus közösségnek mi a felelőssége ezekben a helyzetekben. Hogyan gondolkodjunk keresztényként erről? Hiszen mindez egy katolikus identitására büszke kisvárosban történt, és szemmel láthatóan a több évtizedes konfliktussal a templomi közösség sem tudott mit kezdeni.
– A magunk felelősségét is megemlítettem, az egyháziak bűne fennáll, akik keveset tettünk azért, hogy cigány testvéreinknek elvigyük Jézus üzenetét. Azt valóban nem fogalmaztam meg, hogy valószínűleg a helyi katolikus, hívő emberek is sokat mulasztottak, miközben ez az óriási feszültség ott helyben kialakult. Egyetértek azzal, hogy a cigánysággal való kapcsolattartásban a katolikus egyháznak jelentős feladata és felelőssége van, és mindig könnyebb a többségi társadalomnak megtenni az első lépéseket. A papnak könnyebb átlépni a túloldalra és kapcsolatot építeni, mert őt általában a cigány családok is szeretettel fogadják. A legtöbb cigány házában láthat szentképet, van bennük egy nagyon mély kötődés a természetfelettihez.
Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.
Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.
Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.
Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:
a Szemle.hu csapata
Több bizonytalanságot a közbeszédbe!
Trump kedvence, Biden forró kásája: mi lesz a Hold és a Mars meghódításával?
Az Alkotmánybíróság szerint az államnak kompenzálnia kell az önkormányzatoktól elvont forrásokat
Az Egyesült Államok hivatalosan is visszatért a párizsi klímamegállapodáshoz