25 éves a Fonó – nosztalgiázások a hőskorról

Forrás: Mandiner | Szemlézés időpontja: 2020. július 9. 11:38

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

„A FONÓ-t azért alapítjuk, hogy legyen... egy hely, ahol össze lehet jönni” – írta 1995 májusában az alapító-tulajdonos Lukács József Lujó, és az immár huszonöt éves intézmény azóta is sokkalta több koncerthelyszínnél, táncháznál vagy klubnál. Olyan zenei-szellemi-közösségi műhely és találkozási pont, amely kétségkívül párját ritkítja a hazai kulturális életben. A negyedszázados fennállás kapcsán az induló stáb legfontosabb tagjai elevenítették fel a Fonó Budai Zeneház keletkezéstörténetét. Beszélgetőtársaim a Los Gringos együttes négy tagja – Kurdi Zoltán mindenes, az intézmény első ügyvezető igazgatója, László Sándor mindenes, a Fonó Records későbbi vezetője, Lukács József Lujó alapító-tulajdonos és Rádl Zoltán mindenes –, valamint a lemezboltot a kezdetektől vivő Mezei Péter.

„Lujó rendszeresen lejárt a gyermekeivel a dél-amerikai zenét játszó első magyar együttes, a Ki mit tud?-győztes Los Andinos törzshelyére, a Somogyi Béla utcai Józsefvárosi Klubba, imádta ezt a zenét, jó viszonyba került a zenekar tagjaival, olyannyira, hogy a gyerekek születésnapjára is a Los Andinost hívta vendégnek az Etele téri panellakásába” – emlékezik vissza László Sándor.

Rádl Zoltán így folytatja: „Aztán 1992-ben sajátos körülmények kíséretében a Los Andinos hat tagjából öten eljöttünk. Amikor Lujó legközelebb lement a Józsefvárosi Klubba, nem értette, hogy hová tűntek az ismerős muzsikusok. A zenekarvezetőtől kapott egy narratívát, aztán megkeresett bennünket, és kapott egy másikat”. Lujó pedig – lévén gyakorlatias ember – mindebből azt szűrte le, hogy

van itt öt ember, aki szeretné ezt a zenét játszani,

de nincsenek meg hozzá a megfelelő hangszerei – merthogy azok a zenekarvezetőnél maradtak.

Lujó 1993 tavaszán magánemberként Peruban és Bolíviában járt, és élménybeszámolóra hívta fel őket magához azon a bizonyos pénteki napon. „Majd amikor felmerült, hogy nekünk a továbblépéshez milyen különleges, Magyarországon akkoriban beszerezhetetlen dél-amerikai hangszerekre – charango, ronrocco, tarka, pinkillo – lenne szükségünk, sorra kitette őket elénk az asztalra. Megkérdezte, akarunk-e zenekart alapítani, és ha igen, beszállhatna-e. Ha csak annyi lesz a dolga, hogy elmegy sörért, annak is örülne, de ha üthetné a dobon a tá-tá-titi-tát, akkor kifejezetten boldog lenne” – meséli László Sándor.

Lukács József Lujó a kezdetekről azt mondja: „A barátaim zenekar és hangszer nélkül maradtak, valamit tennem kellett. Úgyhogy hozzásegítettem őket, hogy ismét zenélhessenek”. A hangszereken kívül még „menedzserük” se volt, aki zenekart kovácsol e zenész baráti társaságból.

Lujó a zenekarral kapcsolatban Rádi szerint ugyanazt tette, mint később a Fonóval: lehetőséget teremtett.

Nem a saját elképzeléseit szerette volna megvalósítani benne, hanem másokat helyzetbe hozni, hogy azok kedvükre kibontakozhassanak. Mint Lujó kifejti: 1993 szeptemberében a Los Gringosnak két klubja indult párhuzamosan: Budapesten, a Fehérvári úti FMH-ban és Székesfehérváron, a Szabad Művelődés Házában. Aztán folyamatosan járták az országot, és a zenekar deklarált célja volt, hogy az egész társaság mielőbb eljusson Dél-Amerikába. „Közben készítettünk egy kazettára való anyagot, amelyet Zsonónak köszönhetően a Pomázi Művelődési Házban vettünk fel, és amelyre vendégnek Csík Janit és Borbély Misit hívtuk el. Addigra kellően összecsiszoltuk az anyagot, előtte ugyanis kiutaztunk a Garda-tóhoz, ahol délelőtt próbáltunk, esténként pedig – hamisított munkavállalási papírokkal – utcazenéltünk. Úgyhogy a végén nagyjából nullszaldóra jött ki a nyaralás”.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle