Az életre kell nevelnünk a pedagógia eszközeivel – vallja Pécsi Rita

Forrás: Családháló | Szemlézés időpontja: 2020. augusztus 12. 08:53

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Nem csak pedagógusként, hanem anyaként is a nevelés apró, rejtett finomságait adja át.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita nem csak a szakmáján belül, de a művészetpedagógiában és édesanyaként is a nevelés apró, rejtett finomságait fedezte fel és adja tudását át környezetének. A kiváló szakember édesapja példáját követve vallja, hogy nem csak az információ átadása a fontos, hanem életre kell nevelnünk a pedagógia eszközeivel. Beszélgetés az élményfókuszú nevelés fontosságáról, a házasság tartópilléreiről, a gyermeknevelésből származó tanulságokról. Mindez a hit szemüvegével nézve.

– A Zeneakadémián végzett – miért választotta végül mégis a pedagógia, a nevelés területét?

– A szüleim is tanárok voltak, édesapám ezen kívül még kántorkodott és kórust is vezetett. Sokaknak ismerős lehet a Kulcs a muzsikához tankönyv, amelyen közösen is dolgoztunk. Ebből kifolyólag érthető, hogy a zene és a nevelés áthatotta az életünket. Kiskorom óta zongorista akartam lenni, de be kellett látnom, hogy ez egy nagyon egyirányú pálya és engem több minden érdekelt. A döntésben segített egy nagyon erős kamaszkori élményem. Egy alkalommal hazafelé tartva egy kedves ismerőssel találkoztam, aki maga is zongoraóráról jött. Szívesen váltottam volna vele pár szót, de ő rohant, hogy gyakorolni tudjon. Ez az élmény nagyon erősen belém vésődött; feltettem magamnak a kérdést – vajon én is így akarok élni? Nekem sem lesz időm, hogy megvárjam a másik válaszát? Tovább folytattam ugyan a zongorázást, Lantos Istvánnál tanulhattam – nem csak zongorázni, hanem „emberséget” is –, de végül a karvezetés-énektanár szakon végeztem a Zeneakadémián, mert azt sokkal közelebb éreztem magamhoz. Más tekintetben is meghatározó volt édesapám, Pécsi Géza személye, aki tulajdonképpen „népnevelő” volt. Szenvedélyesen vallotta, hogy a lexikális tudás,de még a szakmai jártasság sem elég, legfőképpen jó embereket kell nevelni, és ennek egyik legjobb eszköze a művészet, a zene.

A tanulmányaim során bennem is megerősödött, hogy a zenével csodálatos módon lehet nevelni – egyre inkább ez az irány kezdett el érdekelni. Az egyetem után elkezdtem zenét tanítani, majd – mivel Pécsett élünk – a Pécsi Tudományegyetemen írtam a kisdoktori munkámat, és itt kezdtem el általános pedagógiát is oktatni. Az egyetemi tanítás során azt láttam, hogy bár nagyon okos, szakmailag nagy tudással rendelkező leendő pedagógusok kerültek a kezem alá, de folyton azt kérdezték, hogy az adott tudást hogyan lehet egy kisgyereknek, kamasznak átadni? Közben egyre többször találkoztam a zene személyiségformáló, érzelmi intelligenciát alakító erejével mind a munkám, mind más teendőim során. Így elkezdtem ezt kutatni. Arra jutottam, hogy minden nagy pedagógia foglalkozik a művészettel; végül művészetpedagógiából doktoráltam Finnországban. Közben tanítottam, kórust vezettem – gyerekeink születtek, óvodát alapítottam, majd iskolát vezettem, tehát minden téren dolgom volt a neveléssel. Az érdekelt, hogy mi az az út, amelyen a személyiséget a leghatékonyabban ki lehet bontakoztatni.

Eközben egy Hollandiában tanuló barátunkon keresztül rátaláltam Kentenich atya pedagógiájára – ő a Schönstatt családi- és nevelési mozgalom atyja –, amely nagy mértékben alakította, formálta a családi életünket, illetve a szakmai látásmódomat is. Levélben kértem segítséget a schönstattiaktól, akik küldtek is egy öt kötetes egyetemi jegyzetet,amely később a Kulcs a neveléshez sorozat címmel meg is jelent, és az organikus pedagógiáról, nevelésről szóló könyveim alapjául szolgált.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle