Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel
Forrás: WMN | Szemlézés időpontja: 2020. július 5. 10:03
Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.
Kevés lenyűgözőbb dolog van az ösztönös zsenialitásnál. Számomra nagyobb erejű az a fajta művésztehetség, amely nem összeszorított foggal, vasakarattal előzi meg a korát, hanem önmagából, saját meglátásaiból és koncepciójából merítve válik előremutatóvá és értékessé. Még akkor is, ha rengeteget kell várnia a valódi elismerésre. Ilyen André Kertész is, aki július 2-án, százhuszonhat évvel ezelőtt született. Marossy Kriszta írása.
Amikor még Kertész Andor volt
Visszaemlékezései szerint már gyerekként különféle izgalmas metszeteket talált a szigetbecsei nagybácsi padlásán (ahova később, édesapja halála után költözött), azokat nézegetve dőlt el a sorsa. Tudta, hogy neki is képekben kell majd történeteket mesélnie. „Mivel rossz idők jártak, szüleimet nem mertem megkérni, hogy gépet vásároljanak nekem. Magam akartam megvenni a saját keresetemből. Erre csak tizennyolc éves koromban, az érettségi után került sor. Ezért kelteztem az első fotóimat 1912-ben.
De én már előtte is fotografáltam, csak »gép nélkül« […]” – mesélte egyszer. Arra született, hogy mindig és mindenhol meg tudja látni a képet: a szemével, a szívével és a gondolataival gyúrta egybe a körülötte lévő valóságot és kapta el azokat a pillanatokat, fényeket, árnyékokat és legfőképpen vonalakat, amik tökéletesen leképezték az ő valóságát.
A kamerát meg is vette a saját pénzéből, és onnantól kezdve sehova nem mozdult nélküle. Végre kattintani is tudott: a fejben készült képek mellé beérkeztek a valósak, a megfoghatók. Olyannyira ragaszkodott a fotózáshoz, hogy amikor egy szerelmi bánat miatt önként bevonult katonának az első világháborúban, akkor is vitte magával a gépét. Nem volt olyan helyzet, lelki vagy fizikai állapot, amikor ellen tudott volna állni az előtte megfogalmazódott kép elkészítésének. Illetve az is gyakran előfordult a későbbiekben, hogy vissza-visszatért egy helyre, hogy kivárja azokat a fényeket, helyzeteket, amik a fejében már megfogalmazódott képhez alkalmasak.
Amikor orosz hadifogságba esett, és negyvennyolc órán keresztül folyamatosan meneteltették, s a bajtársaival csak állva alhattak, vagy pillanatokra állhattak meg inni és enni, akkor is képes volt időről időre kiállni a sorból, készíteni egy-egy képet, majd menetelni tovább.
Még a túlélésért folytatott küzdelemben is szinte gyermeki felelőtlenséggel és odaadással élt a fotózásnak. Akkoriban többször megkérdőjelezték az elmeállapotát, pedig csak azt tette, amit szeretett, ami értelmet adott a mindennapjainak.
Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található
„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér
A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken
Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle
Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.
Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.
Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.
Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:
a Szemle.hu csapata
