Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel

Leslie Mandoki: Komolyan gondolom, hogy a jövő zenéjét írom

Forrás: Origo | Szemlézés időpontja: 2020. augusztus 12. 14:26

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Németország egyik legsikeresebb zenei producere - így mutatja be a legnagyobb svájci lap, a Weltwoche Leslie Mandokit, akivel hosszú interjút közölt. Leslie Mandoki többek között olyan hírességekkel dolgozott együtt producerként, mint Lionel Ritchie, Jennifer Rush, Phil Collins. A lap felidézi azt is, hogy 1975-ben, 22 esztendős rockzenészként a kommunista Magyarországról Nyugatra ment, ahol szinte mindent a nulláról kellett újrakezdenie. Kemény, szívós munkával, lépésről-lépésre hozta létre München közelében a Starnbergi tó mellett a nemzetközi hírű, több nagy stúdiót magában foglaló zenei vállalkozását. A lap megemlíti, hogy olyan nagy német autókonszernek számára dolgozik zeneszerzőként és producerként, mint az Audi vagy a VW. Így például minden Audi A 8-as tulajdonos, amikor beszáll az autójába, egy olyan dallamot fog hallani, amit Mándoki szerzett -írja a lap. Angela Merkel felkérésére zenei rendezőként közreműködött a kancellár választási kampányaiban. A magyar származású zenész az FC Bayern számára is komponált több indulót. 2019 végén jelentette meg nagyívű jazzrock dupla-lemezét „Living in the Gap +Hungarian Pictures" címmel a Soulmates zenei formáció közreműködésével, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint a Jethro Tull frontembere, Ian Anderson.

"Mandoki mindig választékosan fogalmaz, széleskörű műveltsége lenyűgöző" - írja a Weltwoche szerzője, aki hozzáteszi, jelenleg éppen Dosztojevszkij műveit olvassa újra, mellette Bartók Béla műveit hallgatja. A koronavírus-járvány tulajdonképpen „szilenciummal" sújtotta, eltiltotta a szakma gyakorlásától. A közönség nélküli zenészéletet szörnyű csapásnak tartja. A 67 éves családapa felesége orvosnő, három gyermekük van - zárja a felvezetőt a Weltwoche. Alább a teljes interjút közöljük.

- Mandoki úr, ha most belehallgat a világ épp aktuális hanganyagába, mi jut eszébe a hangzásról?

- Egy sötét alagútban vagyunk, Wagner-zenét hallunk, néha Miles Davist-t is, és kinn, az alagút végén egy csodálatos progresszív jazzrock-banda zenéje szól, ami bizakodással tölt el, nagyjából olyan hangulatot árasztva, ami a Woodstock-hangzást juttatja az eszembe, de a mai kor friss és fiatalos hangesztétikájával. Az ifjú rebellisek az öreg rebellisekkel együtt játszanak, több odafigyelésért, szembeszegülve a kapzsisággal és az egoizmussal, az összetartozásért és megosztás ellen.

- Ha ön a mostani általános őrületet egy hangszalagon sűrítené össze, milyen eredményre jutna?

- A hanganyag súlyos moll-hangzású lenne. Igencsak borongósra sikerülne. El kellett magyaráznom a gyerekeimnek: még a legkeményebb hidegháborús időkben is néhány országban okosabb emberek tartózkodtak a parancsnoki hidakon, mint ma.

- Egy ilyen helyzetben a zene a józan észnek és a reménynek az utolsó oázisa. Vagyis az üzenet így hangzik: még nincs minden veszve.

- Természetesen. Ki kell törnünk a szűrőburokból és visszhangkamrákból. Vissza kell térnünk egy toleránsabb, türelmesebb és figyelmesebb, szolidárisabb, megértőbb, emberségesebb világhoz, amely persze a részvétlen, lelketlen, türelmetlenséget nem tűri. Ez a progresszív rock, a jazzrock üzenete, azé a zenéé, amit mi is játszunk. Mihail Gorbacsov mondta nekem itt a stúdiómban, hogy annak idején azért tiltották be a progresszív rockzenét a Szovjetunióban, mert ez a zenei hangzás a szabadságot és az ellenállást testesítette meg. Nem véletlen, hogy mind Sztálin mind Hitler számára a jazz szabadsága ördögtől való volt. A Szovjetunióban könnyen a Gulagon találta magát az, akinek szaxofonja volt. Goebbels a jazz-t a szabad zűrzavar háttérzenéjének nevezte. Jómagam mindenesetre a szabadság eme zűrzavarának, ennek „rendetlenségének" a legeltökéltebb szószólója vagyok, a zene ugyanis az én értelmezésemben egy jobb világot teremt, hiszen a bennünk meglévő közöset hangsúlyozza, anélkül, hogy korlátozná a sokszínűséget és a szabadságot.

Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.

Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.

Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.

Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:

a Szemle.hu csapata