Mészáros Blanka: „...hogy tükörbe tudjak nézni”

Forrás: kultura.hu | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 22. 08:46

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A színpadon élvezi, ha kicsinyes, gonosz vagy önző lehet, de a hétköznapokban igyekszik úgy élni az életét, hogy tükörbe tudjon nézni. A Junior Prima díjas színművésznővel beszélgettünk.

„A próbákon nem kell takra menni, fénybe állni. Nem kell kiállhatatlan ruhában szerepelni. Olyankor még bármi lehet a szerepből és az előadásból is” – mondja Mészáros Blanka, aki a Katona József Színházban töltött évek után idén a Radnóti Színházhoz szerződött.

- Egy interjúban azt mondtad: színészként az a bajod a fesztiválokkal, hogy nem lehet találkozni, tanulni, látni. Zsűritagként mennyire volt erre lehetőséged a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján?

- Életemben először tiszteltek meg ilyen kiváltságos szerepkörrel. Hosszú csend után, amit a járványidőszak okozott, nagyon intenzív és inspiráló napok voltak ezek Kisvárdán. Öröm volt érzékelni ezeknek a társulatoknak a dinamikáját, az energiáját és az együtt lélegzését.

- Mennyire ismered a határon túli magyar színházakat?

- Bocsárdi Lászlóval dolgozhattam együtt a Tartuffe című előadásban a Katona József Színházban. Sajátos formanyelvével, más perspektívából bővítette a látószögemet. Nekem szükségem van arra, hogy többféle színházi gondolkodással, ízléssel, technikával és hittel találkozzam.

- Mit értesz a másfajta technika alatt?

- Más a színházi nyelv. Bocsárdinál a színészek sokat játszanak kifelé a nézőknek. A Tartuffe-ben is így volt. Úgy szólok a partneremhez, hogy közben nem nézek rá. Ezen túl a mozgás is más: nincs koreográfus, ugyanis a test létezését, tartását, lélegzését a színész szüli meg. Mindegyik szereplő más időben létezik, máshogy veszi a levegőt és más tempóval beszél. Nem biztos, hogy újat tanulunk, de mindent más perspektívából látunk. Talán Magyarországon inkább a realista színjátszás terjedt el: egymás szemébe nézünk, egymásból építkezünk. Az energia és az intimitás mindkét esetben ugyanaz, csak az irányok különböznek.

- A fesztivál zsűrijében Gulyás Gábor esztéta, Sztarenki Pál színművész-rendező, Kozma András dramaturg, valamint Naszlady Éva rendező is helyet kapott. Milyen volt a közös munka és a közös gondolkozás?

- Egyiküket sem ismertem eddig személyesen. Az első pillanattól rendkívül nyitottak voltak, és mindvégig közvetlen hangnemben tudtunk egymással beszélgetni. A szakmai beszélgetéseken is részt vettünk. Remek, hogy mindenkinek van véleménye, legfiatalabbként ugyanakkor talán most megengedhettem magamnak, hogy a zsűrin belül többnyire megfigyelőként legyek jelen. Élveztem és gondolkodtam a felvetéseiken. Persze azért mondtam én a magamét.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle