Mi történt a magyar színházakkal Trianon után?

Forrás: Új Szó | Szemlézés időpontja: 2020. június 5. 07:56

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A trianoni békeszerződés a magyar színházi életre is jelentős hatással volt: az impériumváltással 44 épület és az 1879. október 1-től működő színikerületek jó része került a határokon túlra.

A színház mint művészeti és mint iparág is virágzott a század elején. Az 1913-as Magyar színházművészeti almanachban részletekbe menően végigböngészhető többek között az is, hogy hány városnak volt állandó vagy alkalmi játszásra alkalmas színházépülete – Budapesten kívül hetvennek! -, azok mikor épültek – jórészt 1870 után -, mennyibe kerültek, hány nézőt fogadhattak be, kik játszottak itt, a városok hogyan és mivel szubvencionálták az itt játszó társulatokat, amelyek között voltak kifejezetten oda szerződöttek, és olyanok, amelyek a színikerületi rendszerben több települést bejáró, amolyan turnéző együttesként működtek.

Csak a legnagyobb településeknek volt arra módja, hogy állandó társulatot szervezzenek, ezek közé tartozott Kolozsvár, Pozsony, Arad, Kassa. A színikerületi rendszer alapjait már az 1870-es években megteremtették, de komoly lendületet csak 1900-ban vett, amikor a belügyminisztérium létrehozta a vidéki színészet országos felügyelői állását. A színtársulatok már akkor sem tudtak megélni – különösen vidéken nem – a jegybevételből, ezért a kerületeket rendszert észszerűen kellett megtervezni. Az is lényeges volt, hogy a társulat kiadásainak legalább egy részét az államról a városokra hárítsák.

Egy évvel később, az I. világháború kitörésekor a hadköteles színészeket és színházi dolgozókat, valamint a zenés előadásokat gyakran kísérő katonazennekarok tagjait is behívták, ezért az évadot nem is a szokások szerint kezdték el . Az igazgatók azonban nem csupán emiatt aggódtak. Felmerült a kérdés, illik-e háborús időkben szórakoz(tat)ni, és megéri-e színházat csinálni, ha az embereknek anyagi gondjaik támadnak.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle