„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

Forrás: Képmás | Szemlézés időpontja: 2021. február 21. 17:55

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A nyelveknek életük van, és ki is halhatnak – a kb. hatezerre becsült nyelvkínálatból századunk végére akár a fele is. Február 21-én, az anyanyelvek nemzetközi napján dr. Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanárral gondolatban körüljártuk a Földet, Bábel tornyát, a nyelvi temetőket és a magyar nyelvet.

– Kétszer körbeutazta a Földet, 30 országban járt feledésbe merült civilizációk nyomán. Nyelvi szempontból is adott élményeket ez a találkozás?

– Tényleg körbejártam a Földet, két irányból is bejutottam Óceániába, Mikronéziába és a Húsvét-szigetre, de nem számolom az országokat, nincs bennem efféle teljesítményvágy. Útjaim főleg antropológiai expedíciók, a nyelvek kapcsán inkább a közös emberi érdekel, mert nincs lehetőségem elmélyedni az egyes nyelvekben. A közös emberi nem a tartalomközlés, hanem a kapcsolatteremtés és a kapcsolattartás: meglepő, hogy sokszor nyelvtudás nélkül mennyire meg lehet érteni a másikat.

– Egy nyelvész számára mit jelent az anyanyelve?

– Általában pontosan annyit, mint mindenki másnak. Vagyis semmi különöset, vagy esetleg kutatásának tárgyát, és nyilván csak kevesekben van ennél mélyebb érzelmi kapcsolat. Nyelvészként tárgyilagosan nézem a magyar nyelvet. Érzelem akkor fog el, ha költőinket, íróinkat olvasom, vagy éppen a világ egy távoli részén meghallok egy magyar szót.

– Mit talál a legtetszetősebbnek a magyar nyelvben?

– Napjaim nagy részében a magyar nyelvet alkalmazom, használom, és nem gondolkodom ilyen esztétikai kérdésen. Ha nekem tetsző mondatokat olvasok, ha csodálatos hangfekvésű embereket hallok, akkor önmagában a magyar nyelvvel kapcsolatban is tudok katarzist érezni. Legutóbb Sütő András naplójegyzeteit olvasva kapott el ez az érzés: hogy lehet, hogy valaki ennyire csodálatosan zengő, képes mondatokat tud alkotni. Latinovits Zoltán versmondása mindig magával ragad, én még élőben hallottam tőle A vén cigányt. Oda kellett figyelni, ha Bőzsöny Ferenc szólalt meg a rádióban. De Török Annamária rádióbemondó hangja is elbűvöl.

– Van olyan nyelv, amelyet személyes kötődés vagy hangzás alapján szívesen elfogadna a magyar helyett anyanyelvének?

– Én annyira bele vagyok gyökerezve a magyar tájba, földbe, nyelvbe, hogy kiszakíthatatlan vagyok. Hangzás alapján viszont sok nyelv tetszik, de ha valamit, valakit megszeretek, hűséges vagyok. Nincs több anyanyelv.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle

„A fesztiválok nem működhetnek távolságtartással vagy maszkot viselve”