Presser Gábor: „Én visszahúzódom a homályba, a lányok meg maradnak elöl a fényben”

Forrás: | Szemlézés időpontja: 2020. július 7. 14:20

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

A zeneigazgató úr – még március elején, mielőtt megállt volna a világ – az irodájában fogadott. De nem is iroda volt ez, hanem igazi padlásszoba, olyan hangszerekkel, amikkel csak múzeumokban találkozhat az ember, olyan festményekkel, grafikákkal, amelyek lemezborítónak készültek valaha, amikor ez a műfaj még képzőművészetnek számított. Színházi plakátok, fotók, könyvek, és fekete-fehér billentyűk mindenütt.

Mióta is vagy a Vígszínháznál?

1978 óta, akkor nevezett ki Várkonyi Zoltán. Ez öt évvel a Képzelt riport után volt. Bécsben léptünk fel egy kamaraesten, Ruttkai Éva, Hegedűs D., Kern, Kútvölgyi Zsike, Bárdy és maga Várkonyi. Marton László volt a rendező, én pedig Ruttkai Évát kísértem, kellett egy zongorista, és szóltak, hogy ugorjak be. Akkor már ment a Képzelt riport meg a 30 éves vagyok, tehát sokat voltam a Vígben, ismertek...

...és tudták rólad, hogy ez a srác nem csak „amolyan je-je zenész”, hanem tud tisztességesen is muzsikálni, például le tud kísérni egy Ruttkai Évát?

Igen, akkor már volt ilyesmiben gyakorlatom. A bécsi előadás után Kern „szólóestjére” gyűltünk össze az egyik hotelszobában. Andris elkezdett dumálni, hülyéskedni, parodizálni és mindenki zokogott a röhögéstől. Várkonyi is ott volt, és amikor végül elköszöntünk, akkor azt mondta, ott Bécsben, a szálloda folyosóján, hogy „Azt gondoltam, hogy holnap Pesten kinevezem magát a zenei vezetőnek... Na jó éjszakát!” És elmentünk mindketten a saját szobánkba.

Akkor kaptad meg ezt a padlásszobát?

Nem, ez a szoba akkor még nem létezett. 1994-96 között volt a nagy felújítás a Víg fennállásának 100. évfordulója alkalmából. Azt megelőzően egy furcsa, széles sétány futott itt, fenn a tetőn, teljesen nyitott. Rendszeresen följártunk ide lábtengózni, és egyszer kirepült a labda az utcára, de azt még megúsztuk, mert csak egy busz tetején csattant. De másodszorra már a járdán landolt, és akkor bejött egy ember és elkezdett kiabálni, hogy mégis mi folyik itt. Akkor vált világossá az igazgatóság számára, hogy mi szabad perceinkben a tetősétányon lábtengózunk, és elvették a kulcsot. A felújítás idején a sétányt befedték, és 6-7 irodát alakítottak ki, például itt van a zongorás próbaterem, a gondnokság, a jelmezesek, hátul meg a diszpécserek – ez pedig az én kuckóm lett.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle