Geszti Péter: Az élethez nem elég életben lenni

Forrás: Mandiner | Szemlézés időpontja: 2020. május 17. 06:27

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

„Ennél nagyobb újratervezés nincs, mint ami most zajlik. Csak nem mindegy, hogyan csináljuk tovább.” Geszti Péter mostanság kevésbé rohan, élvezi a kertjét, a fáit és a családi életét. „Aki utódot hagy, nem hal meg” – mondja. És egyáltalán nem bánja, hogy nem ment el külföldre dolgozni.

Hogyan érinti a koronavírus-járvány?

Már volt nehezebb helyzet az életemben, éppen ezért talán lelkileg felkészültebb vagyok az átlagnál. Materiális szempontból rosszul érint a járvány, hiszen harminc koncertem maradt el, mellette pedig az inspirációs előadásaim, mégsem omlottam össze. Én úgy gondolkozom, minden rosszból ki lehet hozni a jót, pozitív energiákat nyerni belőle. Az új dalom, a Noé is az újrakezdésről szól. Ha úgy érzed, eljött az életedben a világvége, cselekedj! Teremts új világot!

Ezt a dalt már otthon, az önkéntes karanténban írta?

A legjobb történt velem, hiszen az üzleti ügyeim helyett – ha kényszerből is – végre az alkotói világom felé fordulhattam és számtalan dalt írtam. Ennél is nagyobb ajándék, hogy rengeteg időt töltök a gyerekeimmel, hosszú idő után újra láttam a kertben, hogy kitavaszodik. A koronavírus-járvány kellett ahhoz is, hogy rájöjjek, a kommunikációs munkám 95 százaléka otthonról is elvégezhető, aminek a gyerekeim a legnagyobb nyertesei, s vele együtt én. Imádunk a kertben lenni, tollaslabdázunk, a környéken biciklizünk. Kora tavasszal sokszor csak ültem a kertben egy forró tea mellett és szinte hallottam, ahogyan pattogtak kifelé a rügyek.

Az izgő-mozgó Geszti Péter lenyugodott.

Én hosszú ideje a fák szerelmese vagyok. Van cseresznyefám, diófám, platánom, hársfám, nyárfám, japán cseresznyém és fenyőim. Van egy birskörtefánk is, az a kedvencem. Az ágainak egyik része már elhalt, a kacskaringós, göcsörtös karjai még felfelé nyúlnak, a másik felén viszont virágzik és termést is ad majd. Kicsit olyan ez, mint amikor az ember öregszik. Ugyanígy nyújtózkodik és ragaszkodik az életéhez.

Most önmagáról beszél?

A korosztályomról. Ötven felett az ember számára értékké válik az idő, főleg az, amit a családjával, a szeretteivel tölthet. Ezért fontos, hogy ötven felett az ember ne lakjon jól az életével, felejtse el a rutint és próbáljon lendületben maradni. Mint már mondtam, én már túl vagyok azon, hogy elhagyjam magam azért, mert a világ nem úgy alakul, ahogyan én szeretném. Nem engedem elveszíteni a tehetségemet, a létvágyamat.

Évtizedek óta több műfajban is jelen van a magyar kultúrában, néha kicsit jobban, néha kevésbé feltűnően. Soha nem fordult meg a fejében, hogy külföldre menjen dolgozni?

A kilencvenes években tévéműsoraim voltak, rádióműsorom s megtudtam, hogy az MTV zenecsatorna az európai adásában angolul beszélő műsorvezetőt keres. Jelentkeztem, s miközben vártam az eredményt, összefutottam a Magyar Rádió parkolójában János bácsival, ő volt a parkolóőr, aki a kemping-kerékpárjával járt-kelt. „Mi újság, Péterkém?” – kérdezte. Mondtam neki, lehet, hogy elmegyek külföldre. „Ne tegye Péterkém, itt ismerik, szeretik” – mondta teljesen őszintén János bácsi.

Csak azt ne mondja, hogy János bácsi miatt maradt.

Megérintett ez az apró kis beszélgetés, persze az MTV sem akarta annyira, hogy menjek, mert nem választottak ki. Azt mondom, jó volt így, ahogy volt. Valahol gyökeret eresztettem a magyar kultúrában, alkotó része lehetek, egyáltalán nem bánom, hogy maradtam. Azt szoktam mondani, felsőfokú magyar nyelvvizsgám van, talán még hasznát vehetem itthon.

Tíz éve nehéz lett volna elképzelni önt, amint otthon ül a feleségével és mosolyogva nézik a tollaslabdázó kislányaikat. Nem hiányzik az örökmozgó Geszti Péter?

Hihetetlen boldogságot hozott az életemben Edit, a feleségem és a két kislányom. Korábban nagyon el voltam foglalva magammal, ám néha azért bevillant, ha így folytatom, idős koromra egyedül kell majd élnem, ami azért keltett bennem némi félelmet. Van egy nagyszerű feleségem, aki a család tekintetében konzervatívan gondolkozik, s aki összetart minket. Sokat köszönhetek Editnek. Tudja, van egy nagyon szép arab közmondás, amely szerint „aki utódot hagy, nem hal meg”. Így élem meg azt, hogy 56 évesen kétgyerekes apa és férj vagyok.

Sok díjat kapott a karrierje során. Hová sorolja a Déri János nevéről elnevezett díjat, amellyel a sokoldalúságát ismerték el?

Előre. Már csak Déri miatt is, aki egy roppant tehetséges ember volt.

Aki viszont csak a gyógyíthatatlan betegsége idején döbbent rá arra, hogy többet kellett volna a munka helyett a szeretteivel törődnie.

A sikeres férfiak kilencven százalékánál így van. Ebből a szempontból is jó ez a kényszerű leállás, hogy mindenki rádöbbenhessen, mi is a fontos az életben. Én például már nem akarok ugyanabban a ritmusban dolgozni, mint korábban, tetszik a mostani életforma. Az inspirációs előadásaim során sokszor beszélek az újratervezésről, ami időnként utoléri az embert. Ennél nagyobb újratervezés nincs, mint ami most zajlik. Csak nem mindegy, hogyan csináljuk tovább.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot

Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket

Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján

Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból