Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel
Forrás: család.hu | Szemlézés időpontja: 2020. július 4. 22:19
Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.
Mi történik, ha egy operaénekes megbetegszik? Mit csinál a művész felesége a négy gyerekkel, amikor közeleg a premier? És hogy éli meg a nagycsalád az operabezárást? A négy gyermeket nevelő Rezsnyák Róbert operaénekessel és feleségével, Rezsnyákné Fenyvesi Csillával beszélgettünk.
Az operaénekes háza mindig skálázástól zeng?
Robi: – Igen, így képzeli az ember, de próbálom úgy megoldani, hogy a családnak ne azzal kelljen szórakoznia, hogy apa skálázik. Persze gyakran itthon is dalra fakadok, de a gyakorlást szívesebben végzem inkább az operaházban és a rádióban a próbák között, vagy az énekórákra járva. …
Csaknem huszonöt éves éneklés után még mindig tud újat mondani az énektanár?
Robi: – Az énekórák a hangképzésről és a hangom karbantartásáról szólnak. Sokan nem tudják, de az éneklés izommunka – az élsportolókhoz hasonlóan nekünk is folyamatosan edzenünk és gyakorolnunk kell, karban kell tartanunk a hangunkat. A gyémántot is folyamatosan csiszolni kell, a legnagyobb focista is jár edzésre, így az operaénekes is jár énekórára. Mindig jó, ha van egy külső fül, aki ötleteket ad, hogy például egy frázist hogyan vezessek elő, hogy oldjak meg egy zenei fordulatot, vagy melyik karmester szerinti interpretációban adjam elő az áriát.
Az opera néha nehéz műfajnak tűnik az általános hallgató számára…
Robi: – Ez ugyanolyan színház, mint a prózai, de az operában gyönyörű zene is van, ami visz, elvarázsol, amit tudsz élvezni. Nekem nagy élmény, ha olyan szerzőket énekelhetek, akiket szeretek, olyankor a munkám maga az álom! Persze van olyan darab, amit jobb játszani, mint hallgatni… (nevet) Az én munkám folyamatos tanulással, befogadással, megismeréssel jár, a premiereknél szinte skizofrénné válik az énekes, ha nem vigyáz magára. Ilyenkor az álmatlan éjszakák sem ritkák, mert ha nem mosom közben az agyam más zenékkel, nem megy ki a fejemből a darab. Akkorra már szinte zsigerből megy minden, miután a heteken át tartó próbákon a kottákon és a szövegen kívül szinte színpad körüli térképészetet is kell tanulni: honnan és hányszor jössz be, ott mi történik, kinek mit adsz, ő azt hova teszi, milyen kellékekkel kell megjelenned.
Apa este hazajön, és együtt a család – nálatok nem ez a tipikus felállás.
Csilla: – Amikor Robi turnézik, napokig nincs itthon, vagy hetekig kora reggeltől késő éjszakáig próbál. Nehéz ilyenkor anyaként és feleségként is helytállni, mert minden szempontból hiányzik. De már az ismerkedésünk legelejétől beleláttam a művészvilágba. Akkor már énekelt az Operában, voltak házikoncertjei és más fellépései, így tudtam, hogy mi vár rám. Előadások előtt különösen tekintettel vagyunk a gyerekekkel Robira. Igyekszünk számára harmonikus légkört teremteni, ami segíti őt abban, hogy teljes körűen a feladatára tudjon koncentrálni. Én biztosítom arról, hogy az itthoni dolgok felől legyen teljesen nyugodt, mert minden rendben van. Még akkor is, ha én délutánonként két-három órát kocsiban, ide-oda furikázva töltök, hogy mindenki időben eljusson oda, ahol éppen lennie kell, közben megejtve a saját feladataimat is. Hála Istennek, mind a két nagyszülő-páros örömmel segít, ha egyedül nem menne. Robi szülei Székesfehérvárról, az enyémek Szegedről ugranak, ha szükségünk van rájuk! A baráti körben pedig mindennapos dolog, hogy a saját gyerekeink mellett a barátok gyerekeit is visszük a különórákra, vagy épp ők a mieinket. Fellélegzek, amikor elindul a darab, és látom, hogy a színpadon van, jól szól az ének, nevetnek Robi gesztusain, átjön a darab. Onnantól már én is bele tudok simulni az előadásba, pláne, hogy tudom, hogy mennyi munka van mögötte, és azt is, hogy ő becsülettel megtett mindent. Robinak nagyon jó a helyzetfelismerése, és jól tud alkalmazkodni a váratlan pillanatokban is. Soha nem láttam még leblokkolni, pedig a műfajból adódóan voltak éles helyzetek. Előadások előtt azt szoktam mondani neki, hogy ő ne izguljon, majd én izgulok helyette…
Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.
Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.
Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.
Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:
a Szemle.hu csapata
Egy hétéves diák feltette a térképre Magyarországot
Down-szindrómás játékbabák tehetik elfogadóbbá a gyerekeket
Nagyon magas a fertőzöttség Budapesten a fővárosi szűrés adatai alapján
Megfogadtam, hogy ezt a csodát én is elhozom - Gyerekkori emlékek a templomból