A két pápa – Magyarországon először a Rózsavölgyiben

Forrás: Fidelio | Szemlézés időpontja: 2020. szeptember 22. 08:27

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Vecsei H. Miklós igazi színászlegendákkal állítja színpadra XVI. Benedek és Ferenc pápa különleges kapcsolatát.

A pápának – pápaként kell meghalnia is. Nem lehet lemondania a szentatyaságról, kivétel, ha súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségben szenved.

Hétszáz éves hagyomány tört meg 2013. február 11-én, amikor XVI. Benedek pápa, a doktrína védelmezője, János Pál hű örököse alig nyolcéves pápasága után – magyarázata szerint hajlott kora miatt – lemondott, egyben bejelentette, élete végéig megtartja az „emeritus pápa” címet.

Ismerjük a folytatást is: a vatikáni Sixtus kápolna ajtaja bezárult, a bíborosi konklávé pár nap múlva a karizmatikus, argentin Jorge Bergogliót választotta pápának. Az 1,28 milliárd hívőt számláló katolikus egyház új lelki vezetője a Ferenc nevet vette fel pápaként. 1415 óta nem volt arra példa, hogy egyszerre két pápa legyen. Az pedig példanélküli, hogy nem európai pápát választottak. Egyébként maga XVI. Benedek írta egy levelében, hogy szó sincs megosztott pápaságról, ő azért választotta az emeritus pápa címet, hogy a sajtónyilvánosságtól örökre védje magát, ugyanis ha visszavenné a bíborosi címét, folyamatosan ki lenne téve a sajtó kérdéseinek. Kérdés persze még ma is: egy ultrakonzervatív hitvédőnek egyáltalán hogyan juthatott eszébe lemondani, ráadásul ő tényleg pontosan tudta, hogy a progresszív Jorge Bergoglio ül majd Szent Péter székébe, aki személyiségében, nézeteiben is lényegesen különbözik tőle. Nagy talány. És ez mind foglalkoztatta az új-zélandi születésű írót, Anthony McCartent, aki előbb regénnyé, majd színdarabbá írta (film később lett belőle) a „furcsa pápapár” történetét, akiknek sorsa összefonódott, és kölcsönösen nagy hatással voltak egymás életére.

Benedek – pápasága előtt Joseph Ratzinger bíboros – egy német entellektüel, kicsit gyanakvással kezeli a humort, kissé piperkőc (ő élesztette fel a vörös cipő viselésének pápai hagyományát, saját illatot kevert ki számára egy parfümkészítő), aki az egyház változásainak ellenállt, szerinte épp a rugalmatlanság a szervezet legnagyobb erőssége, időtállóságának a titka. A világtól elvonuló teológus. Semmilyen sportért nem rajong. A dogmák védelmezője az igazságot szolgálja (érsek korában egyesek Isten rottweilerének is nevezték), Ferenc pápának ugyanakkor az irgalom a jelszava.

Ő – Bergoglio bíboros – karizmatikus, életvidám argentin, szerény, kifelé forduló, egyszerűen öltözködik (húsz évig ugyanazt a fekete cipőt hordta, s még mindig egy Swatchot visel), a liberális teológia védelmezője. A nép kedvence. Régebben kidobóemberként is dolgozott egy tangóklubban. Nagy focirajongó.

A vatikáni ügyek mindig is sok embert érdekeltek, már csak azért is, mert számos olyan dolog történik ott a falak közt, amelyekre nincsen rálátásunk. Anthony McCarten darabjában mindkét pápa életében a „bűn” a központi téma; pontosabban az a megváltás és bölcsesség, ami abból fakad, ha egy bűnös beismeri tévedéseit.

Tovább az eredeti cikkre »

Kapcsolódó cikkek

Az Ensana Grand Margitsziget, korábbi nevén a Grand Hotel, az ikonikus Margit-szigeten található

„Mindig van egy jobb mondat” – dr. Balázs Géza nyelvész professzor a nyelvek életéről, haláláról és feltámasztásának lehetőségér

A kormánysajtó 57, a kormányfüggetlen lapok 7 sajtópert vesztettek 2020-ban a Fővárosi Törvényszéken

Megváltozik a magyarérettségi, félő, hogy a magolás érettségije lesz belőle