Hírek nyitott szemmel, nyitott lélekkel

Ha hamisították a József Attila-kéziratot, így tették

Forrás: | Szemlézés időpontja: 2021. február 19. 19:50

Ez egy szemlézett tartalom - nem mi írtuk. A cím alatt látható, hol jelent meg a teljes írás. Nem azért tesszük közzé, mert egyetértünk vele, hanem mert a témát alkalmasnak tartjuk a párbeszédre, akár az ellenvélemények kifejtésére.

Avagy a szerkesztő bosszúja

Érdekes viták bontakoztak ki a közösségi médiában a József Attilának „Edit” címmel tulajdonított írás körül, miután Sárközi Éva a prae.hu portálon megírta, miért tartja hamisítványnak. Voltak, akik különösen érintve érzik magukat, hogy mennyire gyönyörű, mások gúnyolódtak a minőségen. Aztán egyesek az Antikvárium.Hu árverésén a kéziratért pénzt kínálókat sajnálták. És volt, aki egy nagyon izgalmas felfedezést tett...

Akármi legyen is a végleges konszenzusa a Bíró-Balogh Tamás (eredeti a kézirat) és Sárközi Éva (hamisítvány) közt zajló vitának, szenzáció vagy hamisítvány az irat, egy valóban izgalmas történetet hozott 2021 februárjának közepe. Irodalom, gyanú, vitán felül álló költői életmű, remek irodalomtörténészek, árverés, pénz – közösségi média, és tán ez a kis cikkecske is...

A hisztéria minden formája megengedett, mivel József Attila népszerűségéből cseppet sem veszít, a mai fiatalok is autentikusnak találják. Így a személyéhez vagy a neki tulajdonított írásokhoz való viszony is túlfűtött. Az ilyen érzelmi megnyilvánulásokból itt most nem idézek.

Megemlítendő azonban a felhozatalból az, amit Sárközi Éva cikke alatt hozzászólásában Veres András József Attila-kutató megjegyez: árverésre bocsátották a kéziratot, így a hitelesség pénzügyi kérdéseket is felvet, emiatt nem nevezhető pusztán irodalomtörténeti belügynek.

Egy olvasónk, Kovács Endre János valószínűleg a mindenkiben ott szunnyadó nyomozói-kincskeresői ösztöntől vezéreltetve kezdett kutatni az ügyben. Mint megjegyzi, „eleve gyanakodva” olvasta az új „vers” felbukkanásának hírét, majd hozzáteszi: „a szignó és a dátum is legalábbis érdekesnek látszott”. Azt is kifejti, miért: „nem találtam olyan kéziratot, ahol a 3-as és az 5-ös számjegyeket így írta volna József Attila, valamint a nevéből sem szokta kihagyni az i betűt”.

Ha már nyomon volt, nem állt meg félúton. Összehasonlította a Bíró-Balogh Tamásnak az antikváriumi hitelesítésben is elemzett Számvetés című vers kéziratát az „Editével”.

Felfedezése elég lehengerlőnek tűnik: „én több kéziratból vagdostam volna össze a végeredményt, itt azonban egyetlen forrásból származik az összes szó, többnyire még a szövegen belül is egymáshoz közeli helyekről”.

Azt már én teszem hozzá, hogy József Attila nem az a százszavas ember volt, így érthetetlennek tűnik, miért ugyanazokból a szavakból írt volna verset, amelyek már korábban egyszer felbukkantak egy másikban. Mester Csaba adatelemző egy 2015-ös munkája szerint költőink közül ő használta verseiben a legtöbb egyedi szót, azaz a legritkább nála a szóismétlődés.

Akkor mi lehet az oka annak, amit most látunk, hogy egy későbbi szöveg minden egyes szava megtalálható egyetlen korábbiban?

Mi a szemle?
Változatos médiatartalmak rendszeresen frissülő, mértéktartó válogatása.

Kiknek szól?
Akik kiegyensúlyozott támpontot keresnek a médiazajban, mert elegük van a szekértábor-logikából.

Kik vagyunk?
Elkötelezett sajtómunkások, akik hisznek a tájékozottság értékében.

Ha szeretnéd, hogy a saját honlapodon is megjelenjenek a legfrissebb szemlék, vagy üzenni szeretnél a szerkesztőknek, ide írhatsz nekünk levelet:

a Szemle.hu csapata